Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
EGRY GÁBOR - IZSÁK ANIKÓ BORBÁLA szerepel 1 780 000 koronával, és ugyanekkora értékű községi adósságot mutattak ki 1921. április 2-án is. Csakhogy az 1918-as kimutatásnak az Unió Biztosítóval szemben fennálló 650 000 koronás tétele helyett két 325 000 koronás hitel szerepel, két helyi banknál, ezek közül az egyik ráadásul még a város számláján volt.71 Ebben az esetben tehát a községi hitelből magánadósság lett. Arra sajnos nincsenek adatok, milyen széles körben zajlottak le hasonló konverziók. (10,22 millió K) nem törlesztett községi kölcsönökből származott. MNL OL Z 41 607. cs. 4551. t. 3910c/I. 71 SJAN CS, F 2. 15/1921, 15. f. 72 Margaret Macmillan: Peacemakers. Six Months that Changed the World. New York 2003. 73 Lásd még Baranyai Lipót: A magyar-román pénzügyi egyezmény. Békejog és békegazdaság 3. (1924) 8-10. sz. 97-106. A békeszerződés és a községi hitelek Miként a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TEBE) várta, a békeszerződés jelentős méretekben foglalkozott különböző gazdasági kérésekkel, köztük a tartozásokéval is. A békekonferencia struktúráját, az öt (majd később négy) nagyhatalom dominanciáját látva72 nem igazán lehetett meglepő, hogy - amint azt a TEBE idézett emlékirata is világossá tette - a gazdasági cikkelyek legnagyobb része nem az utódállamok és Magyarország, hanem a már a Monarchia összeomlását megelőzően is létezett ellenséges hatalmak és a vesztes Magyarország, valamint ezek polgárai közti megszakadt vagy felfüggesztésre került jogviszonyokat rendezte. Emellett behatóan foglalkozott a jóvátétel rendezésével is. (IX. rész 180 - 199. cikk, 231. cikk és függeléke, 254-258. cikk.73 ) A 198. cikk azt is kimondta, hogy a pénz- és bankrendszer felosztásából fakadó kérdéseket külön egyezményekben kell rendezni, amelyek minden érdekelt felet a „legjobb és legméltányosabb elbánásban” részesítenek majd. A speciális rendelkezések a községi hiteleket egyfelől az általában vett tartozások közé sorolták, de néhány további rendelkezést is tartalmaztak, amelyekben megkülönböztették ezeket a magántartozásoktól. Alapszabályként fogalmazódott meg, hogy az összes tartozást az 1918. november 1-jét megelőző genfi tőzsdei jegyzések átlagából számolt korona—lei árfolyamon kell kiegyenlíteni (254. cikk). Külön egyezményeket írtak elő azon testületek vagy közösségek vagyonának a felosztására, amelyek több utódállam területén működtek, s ezzel a társadalom- és nyugdíj biztosítási alapok arányos felosztását vetítették előre (256., 258. cikkelyek). Érintette még a községi kölcsönöket az a rendelkezés is, miszerint a két állam közt megosztott közületek (ideértve a törvényhatóságokat) közkölcsöneit is arányosan kellett megosztani (187. cikk). Végül érdemes megemlíteni a 191. 57
