Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
BERECZ ÁGOSTON szemében elfogadott határok összekuszálódnak, de a hagyományos közösségi stigmák tovább élnek, és a pozitív önkép sérülékenyebbé válik. A román értelmiséget, a sóvágókat, a vásáros központok iparosait, a háztartási cselédeket és a vegyes nyelvű falvakban élő parasztokat eszerint az idegenekkel való gyakori érintkezés fogékonyabbá tette olyan újszerű határfenntartási stratégiák alkalmazására, mint a nemzeti névadás. E kontextusokban erjesztően hathatott a modernitás iránti nagyobb nyitottság és ezen keresztül a másik nacionalizmusával való szembesülés is. A latinos nevek kései elterjedésének ismert példái mind peremvidékek színromán falvaiból valók. A fentebb bemutatott térkép azonban óva int attól, hogy a határképzést és társadalmi kommunikációt mint magyarázatot túláltalánosítsuk, hiszen a túlnyomóan román többségű Erdélyi-szigethegység és Hunyad vármegye a teljes időszakban magas, míg a Székelyföld, ahol a románok magyar falvak tőszomszédságában vagy épp szórványban éltek, alacsony értékekkel szerepel. A latinos nevek elterjedését szándékán kívül a magyar állami névpolitika is segítette. Az állami anyakönyvezés 1894-es bevezetésekor a kormány előírta a magyar keresztnevek hivatalos használatát, segítségképp pedig összeállíttatta a nem magyar keresztnevek magyar megfelelőinek jegyzékét.72 Ezután a legtöbb román paraszt szembesülhetett azzal, hogy a hivatalosságban nem azon a néven hivatkoznak rájuk, mint ahogyan ők maguk és a környezetük, ami nyilvánvaló gyakorlati nehézségekkel járt. A hivatalos jegyzék azonban, feltehetőleg a román nevek magyar megfelelőit összeállító Joannovics György „új ortológus” — a spontán nyelvi fejlődést piedesztálra állító és a jövevényszavakat zárványként kezelő nyelvi ideológiájának köszönhetően — a legtöbb latinos román nevet lefordíthatatlannak minősítette, néhányat pedig a latin -lus végződés hozzáadásával tovább latinosított (Longin — »Longinus; Terentie^Terentius). Az intézkedés előre nem látott következményeként a román papság ezután magyarosíthatatlanságukra hivatkozva népszerűsítette ezeket a neveket, amelyek így nemzeti konnotációjuktól független önértékre tehettek szert a hívek szemében.73 Az még az egyébként húzódozó szülőket is megnyerhette ezeknek a „pogány” neveknek, ha segítségükkel megkímélhették gyerekeiket a külön, hivatalos magyar név terhétől. Mindez egybecseng Justyna Walkowiak hipotézisével a szláv eredetű nevek hirtelen népszerűségéről a korabeli Poznan tartományban, miután a porosz állam nemzetállami, 72 Nem-magyar keresztnevek jegyzéke. Bp. 1893. (2. kiadás 1909.; 3. kiadás 1914.) 73 Cristureanu, A: Aspecte i. m. 22.; Petru Oallde: Lupta pentru limbá románeascá in Banat. Apárarea si afirmarea limbii románé, la sfírsitul secolului al XIX-lea si inceputul secolului al XX-lea. Timisoara 1983. 89-90.; Pasca, S.: Nome i. m. 40. 569
