Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
BERECZ ÁGOSTON az elköteleződést és érzelmi befektetést, amellyel a nemzeti név adása a kezdeti időszakban járt. A nemzeti névadás dinamikáját nyilván értelmetlen lenne nemzetek között összehasonlítani. Ugyan minden közép-kelet-európai nemzeti mozgalom feltalálta a saját nemzeti neveit, ezek népszerűsége korántsem ért el hasonló mértéket. Sőt, a nemzeti aktivisták közül sem mindenki adott ilyen nevet a gyermekeinek, már csak azért sem, mert a nemzeti névdivattal párhuzamosan a hagyományos, liturgikus nevek alakját is kodifikálták és sajátosan nemzetiként értelmezték át. Ugyanazon nemzet bázisán belül azonban az egyes társadalmi rétegek és vidékek közötti fáziskülönbségek a nemzeti ideológia iránti eltérő fogékonyságra utalnak. Konkrétan, mivel a latinos nevek egyrészt — mint látni fogjuk — azonnali, elsöprő sikert arattak a román értelmiség körében, másrészt az egész területen egységes történeti narratívát közvetítettek, a terjedésük területi egyenlőtlenségei megfeleltethetők a nemzeti üzenet változó ritmusú beépülésének. Ugyanezen előfeltevésen nyugszik az egyetlen hasonló, általam ismert elemzés, Jaroszlav Hricak próbálkozása a ruszin (ukrán) történelmi-nemzeti nevek térhódításának nyomon követésére a dualizmus kori Galíciában.61 61 Jaroslav Hrytsak: History of Names. A Case of Constructing National Historical Memory in Galicia, 1830-1930s. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 49. (2001) 163-177. 62 Stefan Pasca: Nume de persoane si nume de animale in tara Oltului. Bucuresti 1936. 41.; Al[exandru] Cristureanu: Aspecte ale onomasticii románesti in secolele al XIX-lea si al XX-lea, influenta curentului „latinist” in domeniul numelor proprii. Cluj-Napoca 2006. 22. Némileg sajátos módon nemcsak az ASTRA nacionalista tömegszervezet előadói és brosúrái fejtettek ki propagandát a latinos nevek érdekében, de papok is köröztettek tulajdonképpen pogány neveket népszerűsítő listákat.62 A parasztok azonban számos okból vonakodtak e nevektől. Önmagában súlyos érv volt velük szemben, hogy az élő hagyomány nem hallott róluk, az öregek nem emlékeztek senkire, akit így hívtak volna. A kezdeti időszakban legfeljebb azon fiúk számára járhattak némi szimbolikus tőkével, akiket szüleik magasabb iskolákba szántak - minden egyéb helyzetben inkább attól kellett tartani, hogy viselőik számára hátrányt, sőt közösségi stigmát jelentenek majd. Ha egy házaspár valamiért ritka nevet akart adni gyermekének, akkor is számtalan „tisztességes”, keresztény név közül választhatott. A latinos nevek nem voltak ilyenek — sehol sem szerepeltek a kalendáriumban, márpedig a parasztok a születése napja szerint szerették elnevezni a gyereküket. Habár némelyikük jelen volt a szinaxárionban (a szentek élete), másokat pedig az időszak folyamán liturgikus neveknek feleltettek meg, ez nem tudta megingatni 563
