Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon

PARASZTI NACIONALIZMUS ALULNÉZETBŐL hozta divatba, amely a román nacionalizmus korai, romantikus szakaszának meghatározó paradigmája volt. A latinizmus hívei telivér római leszármazott­ként tekintettek népükre, és az ősi dicsőséghez való visszatéréshez szélsősége­sen purista nyelvi reformot tartottak szükségesnek, amely az új görög katharé­­vusza mintájára az írott és a beszélt nyelvet is a latinhoz próbálta közelíteni. Romániában a latinizmus már az 1870-es években csúfos vereséget szenvedett egy új, a népnyelvre építő ideológiától, a Kárpátok innenső oldalán azonban még sokáig folytatta ideológiai utóvédharcát, és bélyegét egészen az 1920-as évekig rányomta a regionális sztenderdre. A latinista nyelveszmény a keresztnévadásban is római forrásokhoz nyúlt, ró­mai nemzetségi neveket (Claudiu, Liviu}, praenomeneket (Caius, Marcu}, elterjedt cognomeneket (Camil, Sabin), római császárok (Traian, Tiberiu}, történeti alakok (Brutus, Cezar), héroszok (Romulus, Coriolan) és auctorok neveit (Ovidiu, Virgil) kanonizálva a nemzeti kultúra számára. Ezen nevek többsége egyébként a kora­beli Itáliában is divatos volt. Az új nevekkel a szülők lehetőséget kaptak rá, hogy az új nemzedékben a nemzetet egy sajátjaként fölélesztett múlt révén mintegy visszatérítsék valós lényegéhez, a névadásban testet öltő és a védőszentek korábbi kultuszából kölcsönvett mágikus aktus segítségével. A latinos forma a név viselő­je, a közösség és a külső csoportok számára kézzelfoghatóvá tette a viselő „római­­ságát”, és a nemzetét is a nyugati közvélemény előtt.60 Ezenkívül, mivel csak kevés latinos névnek volt népszerű — és a legtöbbjüknek nem is igazán létezett — magyar vagy német megfelelője, kitűnő alkalmat adtak arra is, hogy általuk a román elit kiemelje saját különbözőségét. 60 George Barit: Despre numele proprie, gentilitie, geografice, topografice, straine si romane. Transil­­vani’a 5. (1872) 4. De lemérhetjük-e vajon a nemzeti keresztnevek terjedésén a nemzeti paradig­ma térhódítását? A nemzetiesedés számokban való megragadása általában véve félszeg ötletnek tűnik, hiszen nehéz olyan bináris változót elképzelni, amely teljes spektrumában képes lenne átfogni a folyamatot. Ráadásul nemcsak a nemzeti kultúra olvasztotta magába a népi kultúra egy részét és etnicizálta annak ko­rábban nem etnikai jelölőként viselkedő elemeit, de még az egyébként prena­­cionális világképű parasztok is felhasználtak a saját céljaikra egyes új nemzeti szimbólumokat (mint például a trikolórt). A nemzeti nevek azonban mind közül a legalkalmasabbak rá, hogy a nemzeti képzeletvilágot statisztikailag behelyet­tesítsük velük. Néhány név kivételével (Tabian, Telician, Silvestru) a latinos ke­resztnevek korábban ismeretlenek voltak és később sem illeszkedtek harmoni­kusan a meglévő névkészlethez. Jellegzetesen nacionalista forrásból táplálkoztak és kulturális utalásaikat csak a beavatottak értették. Mindez nyomatékosította 562

Next

/
Thumbnails
Contents