Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
A VÁROSI HITELEK ÉS AZ IMPÉRIUMVÁLTÁS rendelkezéseire. A demarkációs vonalak és ideiglenes határok miatt a tranzakciók száma amúgy is csökkent, miközben az igazán nagy problémát az egyre erősödő infláció66 és a szomszédos államokban lezajló bankjegy-lebélyegzés, majd pénzcsere jelentette. Az infláció elsősorban azért, mert a banki könyvekben szereplő kölcsönök rohamosan vesztettek a reálértékükből, miközben az adósok általában ragaszkodtak ahhoz, hogy pusztán a névérték megfizetésével törlesszenek. Ez nyilvánvalóan azonnali és jelentős, ráadásul realizált banki veszteséggel járt. 66 Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914-1924. Múltunk 60. (2015) 3. sz. 70-138.; Pogány Á.: Az állami i. m. 67 Rigó M.: A „hosszú” i. m. 68 A Takarékpénztárak és Bankok i. m. 11-14. 69 Uo. 70 ANR-ANIC, nr. inv. 1375. 18/1929. Serviciul Judetean Caras-Severin al Arhivelor Nationale ale României (a továbbiakban: SJAN CS), Fond 2. Primaria Orasului Caransebes (a továbbiakban: F 2.). nr. inv 64. 23/1926, 15/1921, 15. £ Tanulságos a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1923 szeptembe rében készült kimutatása a Románia területén található adósokkal szembeni követeléseiről. Eszerint a fennálló összes, nem csak községi kölcsönkövetelések összege csaknem 20 millió koronát tett ki, az elmaradt törlesztő részletekből felhalmozott követeléseknek (13,17 millió K) több mint háromnegyede A pénzcseréknek is volt hasonló hatása, a megállapított árfolyamtól függően, bár ez akár ellentétes irányú is lehetett. Romániában például egy koronát végül 0,5 leire váltottak át, amikor 1920 nyarán sor került a pénzcserére,67 és ez elvben meg is felelt a háború végi piaci árfolyamnak. A korona leértékelődése azonban tovább folytatódott, vagyis bármilyen tranzakció, amit a beváltási árfolyamon könyveltek el, a bank kintlévőségei esetén nyereséget, adósságai esetén viszont veszteséget jelentett. (A devizában vagy aranyban kibocsátott adósságok esetén a törlesztést leiben vagy más valutában kellett volna teljesíteni, holott a banknak nehezen konvertálható és gyorsan értékét vesztő koronabevételei voltak.68 ) Az igazi problémát azonban a lebélyegezetlen pénzek okozták, különösen azért, mert az új államok csak a lakosságnál lévő régi, osztrák—magyar bankjegyek egy részét voltak hajlandóak becserélni. Az így megmaradt pénzt viszont Magyarországon továbbra is törvényes fizetőeszköznek fogadták el, vagyis az adósok elvben bejelenthették, hogy azzal törlesztenek, természetesen névértéken.69 Az adósok tehát sokszor szívesen fizettek volna, bár ez elsősorban a magánadósokra volt igaz. A községek háztartását amúgy is jelentősen megterhelte a háború, majd a rákövetkező infláció — például a községi alkalmazottak bérigénye formájában -, a berendezkedő új államok számára pedig ezeknek a Budapesten esedékes hiteleknek a törlesztése nem volt különösebben sürgős. Ennek megfelelően a községi költségvetésekből, illetve a későbbi összeírásokból kiolvashatóan az impériumváltással azok törlesztése meg is szűnt, bár felmondásukra nem került sor.70 Hitelek kiváltására viszont igen, mint az a karánsebesi adatokból is kimutatható. Itt az 1918. január végén készült hivatalos kimutatásban összesen hat tétel 56
