Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
BARABÁS GÁBOR 1233-ban megkötött beregi egyezményben sem jelent meg a szabad választás és a királyi befolyás visszaszorításának a kérdése.218 Sem a magyar egyház, sem a pápa oldaláról nem kezelték tehát megoldandó ügyként a választások esetében fennálló királyi befolyást. 218 RA 500., 501. sz. Lásd Almási T: Egy ciszterci bíboros i. m. 136-137. 219 Vö. Pennington, K: The Golden Age i. m. 253. 220 Koszta L.: Az 1306-os pécsi i. m. 41-42. A tatárjárás után fordulni látszik a korábbi helyzet, jól mutatja ezt Zeland veszprémi és Timót zágrábi püspökök esete, akik ellen hol szelídebben, hol vehemensebben tiltakozott és lépett fel IV. Béla, azonban hasztalanul, mindketten megtarthatták hivatalukat, Timót esetében egyenesen a káptalan óhaja ellenére. Természetesen nem állíthatjuk, hogy az egyházfők ekkor teljesen figyelmen kívül hagyták a magyar uralkodó akaratát, vagy érvényét veszítette volna a királyok beleegyezési joga. Báncsa nb. István az esztergomi érseki székről történő lemondása, valamint Benedek kalocsai érsek áthelyezése ügyében végül a kardinálisnak adott ultimátum nyomán a király kérésének megfelelően alakult a helyzet, nem beszélve azon esetek hosszú soráról, amikor az uralkodó jelöltje minden súrlódás nélkül nyerte el a pápai megerősítést. Figyelemre méltó továbbá az első magyar származású bíboros, Báncsa nb. István szerepe is, aki nemcsak Timót ügyében, de néhány hónappal később a kalocsai helyzettel kapcsolatban is fontos szerepet játszott a döntési folyamatban. IV. Béla esetében tehát, apjával ellentétben, a királyi akarat nem mindig tudott a pápai fölé kerekedni. A helyzet aztán tovább eszkalálódott utódai idején, nyilván nem függetlenül V. István korai halálától, a központi hatalom gyengülésétől, IV. László kudarcot vallott konszolidációs kísérletétől és III. András korlátozott lehetőségeitől. Az 1273-tól húzódó esztergomi érsekválasztási vitában ugyan az Erzsébet anyakirályné által támogatott Kán nb. Miklós elérte, hogy a kanonokok megválasszák, de végül az eset a pápa akarata szerint zárult le, s a korábban delegáltként eljáró Lodomér váradi püspök személyében a Szentszék jelöltje emelkedett a magyar egyház legmagasabb méltóságára. Az ő halála után pedig VIII. Bonifác, az Apostoli Szék világhatalmának egyik utolsó nagy képviselője, illetve a püspökválasztással kapcsolatos pápai jog érvényesítője219 már egyenesen megtagadta a megerősítést Bicskei Gergelytől, aki pedig egyértelműen a pápa híve és politikai céljainak magyarországi előmozdítója volt. III. Ince és VIII. Bonifác pontifikátusai között tehát a korábban döntő jelentőségű királyi akarat szerepe visszaszorult, bizonnyal nem függetlenül az uralkodói hatalom gyengülésétől.220 Kétes esetekben a választótestületek döntése mellett egyértelműen az egyházfők akarata érvényesült, legalábbis VIII. Bonifác uralkodásának 545
