Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN érsekválasztási vita esetében a kánoni választás két elve, a székeskáptalan és az alárendelt püspökök igényei ütköztek, még akkor is, ha a király jelöltjét, János kalocsai érseket választották meg a kanonokok. Ezügyben végül olyan pápai döntés született, amely később bekerült a Liber Extra gyűjteménybe, és így a kánonjog része lett. Több olyan eset is ismert a későbbi évekből, amikor különböző okokból kifogás merült fel II. András jelöltjeivel szemben, mégis, a többszörös vizsgálatok ellenére, a királyi jelölt minden esetben megtarthatta a hivatalát, legyen szó sógoráról, Bertholdról, második felesége kíséretének tagjáról, Bertalanról vagy éppen Benedek váradi püspökről. Utóbbi eset különösen jelentős, lévén a korábbi esztergomi olvasókanonok konkurense Primogenitus pápai alszerpap volt, aki IX. Gergely támogatását is élvezhette, azonban bírói eljárások és pápai intések sora ellenére végül Benedek megtarthatta hivatalát. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kanonoki testületek választójoga, azaz a kánoni szabályozások, a királyi befolyás mellett is - még ha néha korlátozottan is - érvényesültek. Továbbá arról sem feledkezhetünk el, hogy III. Honorius, majd IX. Gergely is nagy jelentőséget tulajdonított az egyébként problémamentesnek tűnő esztergomi választásoknak, mindkét esetben a kánoni választás elvét helyezve a középpontba. Azt ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az ismertetett konfliktusok ellenére sem mondhatjuk azt, hogy a pápák és királyok közötti fő feszültségforrás lett volna a főpapi székek betöltése. Érdemes összevetni a 13. század eleji magyar helyzetet az angliaival, ahol Stephen Langton Canterbury érsekévé választása súlyos konfliktushoz vezetett III. Ince pápa, valamint az elekciót ellenző János király között. A helyzet egészen az angol uralkodó 1209. évi kiközösítéséig fajult, amely csak Nicolaus, Tusculum bíboros-püspökének legációja nyomán oldódott meg 1214-ben, amikor az angol uralkodó oklevelet adott ki, garantálva az egyház számára a főpapok szabad megválasztásának jogát.215 Ez nem jelentette ugyan, hogy a király befolyása teljesen megszűnt volna Angliában, mindazonáltal szimbolikus jelentőségű volt az eset, amely bizonnyal Magyarországon is ismert volt. (Erre az Esztergom és Canterbury között fennálló kapcsolat alapján is következtethetünk.)216 Mindezek ellenére a II. Andrással összetűzésbe keveredő Róbert esztergomi érsek sem említette a pápának küldött panaszaiban a királyi befolyást a fennálló problémák között.217 Mint ahogyan a Pecorari Jakab legátussal 215 Harvey, K: Episcopal Appointments in England i. m. 17—20. 216 János esztergomi érsek - több más magyarországi főpap társaságában - személyesen vett részt Becket Tamás testének Canterburybe történő, 1220. július 7-ei átvitelén. Lásd Solymosi László-. Magyar főpapok angliai zarándoklata 1220-ban. Történelmi Szemle 55. (2013) 527-540. 217 Róbert a zsidók és muszlimok szerepét kárhoztatta a királyi pénzügyekben. Lásd Weisz Boglárka-. A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében. (Magyar történelmi emlékek, Adattárak) Bp. 2013. 30. 544
