Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
BARABÁS GÁBOR 1298 elején, Lodomér halála után a - választott - fehérvári prépostot, Bicskei Gergelyt emelték érseki rangra az esztergomi székeskáptalan tagjai, ekkor még a király, III. András (1290—1301) támogatásával. Pápai megerősítés azonban nem követte az elekciót, sőt 1299. január 28-án VIII. Bonifác Gergelyt csak az érsekség — és egyúttal a fehérvári prépostság — in spiritualibus et temporalibus adminiszt rátorává nevezte ki a megerősítés helyett.192 A választott érsek időközben az uralkodóval is szembekerült, és egyre inkább a nápolyi Anjou trónkövetelő, Károly Róbert, a későbbi I. Károly király (1301—1342) táborába sodródott. Az, hogy ebben mekkora szerepe volt az Anjouk trónigényét — ha nem is nyíltan — támogató pápának, az kérdéses.193 A nyílt konfliktusra 1299-ben került sor, amikor is Bicskei Gergely távol maradt a nyári rákosi országos gyűléstől, sőt fel is lépett az uralkodó és a résztvevők ellen.194 III. András 1301. januári halála gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, a pápa ezután egyértelműen az Anjouk trónigényét támogatta, s e téren Bicskei Gergely is aktív szerepet kapott. Megerősítésére ugyanakkor 1303-as haláláig nem került sor,195 holott VIII. Bonifác még 1301 májusában azzal bízta meg a királyságba küldött legátusát, Miklóst, Ostia és Velletri püspök-bíborosát (Niccoló Boccasinit), a későbbi XI. Benedek (1303-1304) pápát, hogy ne hozzon döntést az ügyben, azt küldje vissza az Apostoli Székhez.196 192 RPR 24773. sz., Les registres de Boniface VIII. Ed. G. Digard et alii. Paris 1884-1935. (a továbbiakban: RB VIII) 2925. sz. Lásd Szende László: Bicskei Gergely, 1298. február 12. e. - 1303. szeptember 7. In: Esztergomi érsekek i. m. 137.; Kiss Gergelyem. Bonifác és Magyarország (1290-1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései. Századok 152. (2018) 1357.; Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 333. Vö. Fraknói V: Magyarország egyházi és politikai i. m. 103-106. 193 Vö. Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon I. - I. Károly és uralkodása (1301-1342). (Monumenta Hungáriáé Historica Dissertationes) Bp. 2012. 52-61.; Szende L.: Bicskei Gergely i. m. 135-137.; Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1357. 194 Vö. Kosztolnyik Zoltán: III. András és a pápai udvar. Századok 126. (1992) 65 L; SzűcsJ.: Az utolsó Árpádok i. m. 341. 195 SzendeL.: Bicskei Gergely i. m. 139-140.; Áj&GL VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1358-1360.; Lhoroczkay Gábor: Az esztergomi érsekség kormányzata aXIII-XIV. század fordulóján. (A XIV. századi krónikakompozíció 188. fejezetének kritikájához). In: Lhoroczkay Gábor: írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. (TDLKönyvek 9.) Bp. 2009. 147-148.; Uő: A székesfehérvári prépostság i. m. 175.; Uő: A magyar Aachen i. m. 531. 196 RB VIII 4371. sz. Vö. Kiss Gergely: A pápai legátusok és a magyar egyházjog az Anjou-kor elején (1298-1311). In: Pécsi történeti katedra. Cathedra historica Universitatis Quinqueecclesiensis. Szerk. Csabai Zoltán et al. Pécs 2008. 272-273.; Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1358. Boccassinire legutóbb lásd Milos Marek: Missions of Papal Legates in the Medieval Kingdom of Hungary I. Niccolo Boccassini (1301-1302). Slovak Studies. Rivista dell’istituto Storico Slovacco di Roma 2. (2016) 7-23. 197 Zsoldos A.: Magyarország világi archontológiája i. m. 91. Az érseki és püspöki székek betöltése mellett az egyházi hierarchia alacsonyabb szintjeinek betöltésekor is több esetben igényelték a pápa közreműködését. 1253 decemberében Tűrje nb. Fülöp zágrábi püspököt bízta meg azzal a pápa, hogy az 1251 óta üresedésben lévő197 győri püspökségre Pok nb. Amadé vasvári 541
