Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN Az eljárás nem tartott hosszú ideig, a pápa már 1221. január 29-én kelt levelében76 arról értesítette Bertalant, hogy felmentette a defectus etatis vádja alól, ugyanakkor püspöki teendőinek ellátásában korlátozta, mivel a vizsgálat eredménye szerint képzettsége nem volt megfelelő. Ezért segítőket kellett maga mellé vennie, amíg a képzettség megfelelő fokát el nem éri.77 Ezzel párhuzamosan a pápa János esztergomi érsek jogainak felfüggesztését is feloldotta.78 A király jelöltje tehát ebben az esetben is megtarthatta hivatalát - a pápai vizsgálat dacára. 76 RPR 6532. sz. 77 Vagyis a kánonjognak megfelelő életkort már elérte. VMHH I. 26. XLVI. sz. III. Honorius erről az egri és a veszprémi püspököt is értesítette. RPR 6533. sz. A pápa 1221. április 17-én írt Bertalannak. RPR 6615. sz. Bertalan arról tett panaszt a pápánál, hogy a korlátozások miatt kár érte püspökségét. Lásd VMHH I. 28. L. sz.; Koszta L.: Egy francia származású főpap i. m. 28-29. 78 1221. április 19-én. VMHH I. 28. LL sz., RPR 6618. sz. Április 23-án erről az esztergomi káptalan tagjait is értesítette. RPR 6629. sz. Vö. Kiss G.: Mutatis mutandis? i. m. 270. 79 RPR 6850. sz.; I Regesti del Pontefice Onorio III. Dali ’ anno 1216 all’ anno 1227. I-II. Ed. Pietro Pressutti. Roma 1884-1885. (a továbbiakban: RPO) 4022. sz.; Zsoldos A: Magyarország világi archontológiája i. m. 89.; Harald Zimmermann'. Der Deutsche Orden in Siebenbürgen. Eine diplomatische Untersuchung. (Studia Transylvanica 26.) Köln-Weimar-Wien 2011. 81. 80 Lásd Zsoldos A: Magyarország világi archontológiája i. m. 81 81 Uo. 84., 93. Vö. Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 30-31. 82 „Quum olim duas postulationes, unam videlicet de venerabilibus fratribus Cenadiensi et reliquam de Nitriensi, episcopis, in vestra duxeritis ecclesia celebrandas, nos nullam etiam inuenientes canonicam, utramque retulimus iustitia exigente [...].” - VMHH I. 54. CXVI. sz., RPR 7382. sz., RPO 5389. sz. 83 „presentatum nobis utriusque partis processum minus canonicum invenerimus; electionem cassavimus, et postulationem non duximus admittendam”. - VMHH I. 63-64. CXXXIV. sz., RPR 1222-ben Vilmos erdélyi püspök halála után a káptalan választása Rajnáid váradi prépostra esett. O Ugrin kalocsai érsek, valamint a király és a királyné támogatását is élvezte, azonban fél szemére vak lévén a kánonjog szerint nem volt alkalmas a püspöki hivatal betöltésére. Ám a király kérésére III. Honorius — vizsgálat nélkül - megadta a felmentést és június 4-én megbízta a kalocsai érseket Rajnáid beiktatásával.79 Esztergomban Tamás érsek80 1224-es halála után merültek fel újra nehézségek, a székeskáptalan egyik része ugyanis Dezső Csanádi, míg a másik Jakab nyitrai püspököt választotta érsekké.81 III. Honorius kánoni kifogások alapján mindkét jelölést elutasította, és 1225 márciusában új eljárásra szólította fel kanonokokat. A személyes felügyelettel a váci és az egri püspököt bízta meg.82 A káptalan egy része továbbra is a Csanádi főpap jelölése mellett foglalt állást, mások Tamás főesperest óhajtották érsekké tenni, amit azonban a korábbiakhoz hasonlóan III. Honorius a választás nem kánoni voltával indokolva elutasított. Minderről az ugyanazon év szeptemberében írt újabb felszólításából értesülünk, amellyel az egyházfő a káptalan négy képviselőjét magához rendelte.83 Végül egy negyedik személyben, Róbert veszprémi püspökben sikerült megegyezniük a káptalan 528
