Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
BARABÁS GÁBOR érsekválasztásba, míg a káptalan, és végül maga a pápa is, legfeljebb egyetértési jogukat ismerte el.49 49 Vö. Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 149., 155-157.; Stulrajterová, K: Headquarters versus Local Boards i. m. 28-30. 50 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 152-154.; Markus Hirte: „non iuris neccessitate sed importunitate petentis”. Innozenz III. als Richter und Schlichter im Umfeld der Besetzung des Erzbistums Esztergom. (Rechtsgeschichtliche Vorträge 55.) Bp. 2008. 20-25. Mindezek alapján az is megállapítható, hogy Kalán elutasítására nem az ellene ekkor folyó eljárás miatt került sor. A pécsi főpap ellen ugyanis vérfertőzés és paráznaság vádja merült fel, amely alól később feltehetően tisztázni tudta magát. Lásd Szeberényi Gábor: „Kalán, Isten kegyelméből palliumos pécsi püspök, egész Horvátország és Dalmácia kormányzója”. Újabb szempont a horvát-magyar perszonálunió 12. századi történetének kérdéséhez. In: Tanulmányok Pécs történetéből 10-11-12. Az Előadások Pécs történetéből ’98, ’99 és 2000. c. konferenciák válogatott előadásai. Szerk. Varga Lajos - Vonyó József. Pécs 2002. 231.; Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 153. 51 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 152—154. 52 RPR 2328. sz., RI III. VII. 159. sz. Lásd Thoroczkay G.: Egy esztergomi érsekportré i. m. 31-32. 53 RPR 2550. sz., RI III. VIII. 89. (88.). sz. Az ekkor még horvát és dalmát hercegi, valamint az ország kormányzója címet viselő II. András kérelmére: RI III. VII. 226. sz. Vö. Thoroczkay Gábor: Barabás Gábor: A pápaság és Magyarország a 13. század első felében. Pápai hatás - együttműködés - érdekellentét. Századok 150. (2016) 507.; Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 153-154.; Zsoldos Attila-. Az özvegy és a szolgabírák. Századok 137. (2003) 787. 54 RPR 2588. sz., RI III. VIII. 140. (139.). sz. Október 12-én értesítette III. Ince a kalocsai káptalant a döntésről. RPR 2591. sz., RI III. VIII. 141. (140.). sz. Vö. Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 154-155. 55 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 158.; Thoroczkay G.: Barabás Gábor: A pápaság és Magyarország i. m. 507. 56 Lásd Kiss G.: Királyi egyházak i. m. 46.; Uö: Mutatis mutandis? i. m. 265-266.; Thoroczkay Gá bor: János. 1205. október 6.—1223. november. In: Esztergomi érsekek i. m. 89—90.; Zsoldos Attila: Az esztergomi kanonokok egy csoportja ebben a helyzetben Kalán pécsi püspököt választotta érsekké. O azonban - bár András támogatását is maga mögött tudta — szintén nem kapott pápai megerősítést az electio hiányosságaira hivatkozva,50 és az egyházfő a káptalant új választás lefolytatására szólította fel. Ám ez sem jelentett megoldást, mivel továbbra sem tudtak döntést hozni,51 így végül III. Ince magához vonva a döntés jogát az első, Imre, majd II. András által is támogatott jelöltet, Jánost nevezte ki esztergomi érsekké,52 s erről a királyt is értesítette 1205. június 24-én.53 Végül ez év októberében Bone memorie kezdetű oklevelével rendelte el hivatalosan János áthelyezését az esztergomi káptalannak küldött levélben.54 A pápa döntése annyi jogi kérdéssel foglalkozott, hogy később bekerült a Liber Extra kánonjogi gyűjteménybe is (XI, 5, 4).55 Avita jól példázza azt is, hogy a 13. század eleji Magyarországon az electio canonica szabályainak gyakorlati érvényesülése korántsem volt problémamentes. Az ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az esztergomi kanonokok, és a velük kezdetben szembenálló alárendelt püspökök, suffraganeusok is úgy érezték, tisztában vannak az új érsek megválasztásával kapcsolatos jogaikkal, és a pápai eljárás tanúsága szerint igyekeztek is élni azokkal.56 525
