Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN Szicília, a Német-római Birodalom, Aragónia, Ausztria és Anglia egyházai számára. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy a világi hatalom teljesen elveszítette volna befolyását a főpapi székek betöltésére.29 29 Részletesen lásd Harvey, K: Episcopal Appointments in England i. m. 18-22.; 189-228. 30 A püspökségek betöltésének pápai jogkörbe vonása, illetve az új főpapok - és egyéb méltóságviselők — kinevezésének joga. 31 A pápai teljhatalommal kapcsolatban lásd Agostino Paravicini Baglianv. Hat das Papsttum seiner ple nitudo potestatis Grenzen gesetzt (1050-1300)? In: Das begrenzte Papsttum. Spielräume päpstlichen Handelns. Legaten - delegierte Richter - Grenzen. Hrsg. Klaus Herbers - Alsina López Fernando - Frank Engel. (Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen. Neue Folge 25.) Berlin-New York 2013. 29-42. 32 Lásd Larson, A. A.: Archiépiscopal and Papal Involvement i. m. 75-77., 89-96.; Thomas W. Smith: The Development of Papal Provisions in Medieval Europe. History Compass 13. (2015) 111-117.; Koszta L.: Az 1306-os pécsi i. m. 39-40.; Harvey, K: Episcopal Appointments in England i. m. 46-47. Vö. Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 47. 33 Ha nem is olyan mértékben, mint a következő évszázadban. Lásd Ganzer, K: Papsttum und Bistumbesetzungen i. m. 77-82. 34 Erdő P: A püspökök megválasztása i. m. 21-26.; Pennington, K: The Golden Age i. m. 247-249. 35 A gyakorlatban azonban ezen kívánalom alól is lehetett pápai felmentéshez jutni. Lásd Harvey, K: Episcopal Appointments in England i. m. 90-92. 36 Ganzer, K: Papsttum und Bistumbesetzungen i. m. 18-19.; Erdő P: A püspökök megválasztása i. m. 22-24.; Pennington, K: The Golden Age i. m. 247-248. A 13. század folyamán, IV. Incétől (1243-1254) kezdve pedig egyre fokozódó mértékben azzal szembesülhetünk, hogy a pápák — átvéve az érsekek korábbi szerepét - egyértelműen maguknak vindikálták a püspökök megerősítésének a jogát is - IV. Sándor (1254-1261) 1257-es rendelkezésétől az egyházfők döntési kompetenciájába tartozó úgynevezett nagyobb ügyek, a causae maiores között kezelve azokat —, majd a rezerváció és provízió30 31 rendszerének keretében sokszor már a hivatal betöltését is, ezáltal támogatva Krisztus földi helytartói {vicarius Christi)^ a pápák primátusának szempontjából alapvető jelentőségű, az egyház egészére kiterjedő teljhatalom, a plenitudo potestatis^ érvényesülését az egyházban.32 A províziók esetében nagy jelentőséggel bír, hogy a megerősítésért és kinevezésért fizetendő ellenszolgáltatás, a servitium commune rendszerének kialakulása IV. Sándor (1254-1261) és X. Gergely (1271-1276) pápák pontifikátusai közé tehető, azaz a pápai beavatkozások esetében a kánonjogi, valamint politikai megfontolások mellett gazdasági motivációk is szerepet játszhattak.33 Fontos hangsúlyozni, hogy Gratianus, Bernardus Papiensis és más kánonjogászok értelmezése,34 majd a III. Lateráni Zsinat (1179) rendelkezései szerint a megválasztott klerikusoknak meghatározott kritériumoknak kellett megfelelniük: törvényes származás,35 legalább 30 éves életkor, a hivatal betöltéséhez szükséges ismeretek, megfelelő életmód folytatása. A jelöltnek ezen kívül legalább alszerpapnak kellett lennie, hogy magasabb egyházi rendbe léphessen.36 A 13. század folyamán győzedelmeskedett az a nézet is, mely szerint kívülről érkező személyt is 522
