Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
BARABÁS GÁBOR meg lehetett választani, sőt amennyiben a káptalanon belül volt ellenfele, az nem élvezett előnyt vele szemben.37 Ha a választó testület alkalmatlan vagy arra nem méltó {indignus) jelöltet választott meg, esetleg lejárt a választásra meghatározott idő, a pápák maguk döntöttek a megfelelő jelöltről. VIII. Bonifác 1298. évi döntése {Quanquam in casu) után pedig a székeskáptalanok már az első felmerülő eljárásbeli hiba után véglegesen elvesztették döntési jogukat.38 37 Pennington, K: The Golden Age i. m. 250—252. 38 Larson, A. A.: Archiépiscopal and Papal Involvement i. m. 95-98. Vö. Stulrajterová, K: Headquarters versus Local Boards i. m. 20-21. 39 Vö. Ganzer, K: Papsttum und Bistumbesetzungen i. m. 41-43., 77-82.; Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 147.; Stulrajterová, K: Headquarters versus Local Boards i. m. 20. 40 A küldöttbíróság a középkori pápaságnak all. századtól kezdődő reformidőszakában megjelent egyik fontos jogi intézmény volt. A rendszer alapját az jelentette, amikor egyes egyháziak vagy egyházak peres félként, jellemzően valamilyen fokon megszületett ítélet után a római Szentszékhez fordultak. Ez kezdetben azzal a céllal történt, hogy a pápai tekintély erősítse meg az adott ügyben korábban született döntést, vagy éppen ellenkezőleg, változtassa azt meg, míg a későbbiek folyamán akár első fokon is az Apostoli Székhez lehetett fordulni az ügyek egyre szélesedő spektrumával. James Ross Sweeney: Innocent III., Canon Law and Papal Judges Delegate in Hungary. In: Popes, Teachers, and Canon Law in the Middle Ages. Eds. James Ross Sweeney - Stanley Chodorow. Ithaca-New York 1989. 26-27.; Barabás Gábor: A pápai kiküldött bíráskodás Magyarországon a kezdetektől a 13. század közepéig. Történelmi Szemle 55. (2013) 175-199. passim. 41 Alább elsősorban azokat az eseteket ismertetjük, amikor probléma merült fel az új főpappal kapcsolatban, ez természetesen az ügyek kisebb hányadában történt. Vö. Solymosi L.: Egyházi-politikai viszonyok i. m. 47-48. 42 Bár 1204-ben IV. Ince Imrét - egyebek mellett - megrótta a korábbi sérelmekért, amiket a főpapok választásakor az egyház tőle elszenvedett. RPR 2282. sz.; RI III. VII. 126. sz. Lásd Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 20. 43 Beke Margit: Csák nembeli Ugrin, 1204. április 24. e. - augusztus 20. e. In: Esztergomi érsekek. 1001-2003. Szerk. Uő. Bp. 2003. 82-83. A gyakorlatban mindez azt eredményezte, hogy olyan esetekben, amikor valamilyen oknál fogva kérdéses volt a választás eredménye, legyen szó egy vita nyomán a pápasághoz történő fellebbezésről vagy az egyházfők hivatalból történő eljárásáról, illetve kifogás merült fel a választás szabályosságával kapcsolatban, esetleg több személyt is megválasztottak, az egyházfők általában vizsgálatot rendeltek el,39 amelyet rendszerint helyi klerikusoknak delegáltak, akik a pápa autoritásával jártak el az adott ügyben.40 *** A magyar egyház esetében az első ismert vizsgálatok41 a 13. század elejéről származnak,42 azaz még a IV. Lateráni Zsinat határozatai előtti, de az említett pápai döntések utáni időszakból. Csák nb. Ugrin esztergomi érsek (1204 augusztusára tehető) halála43 után a pápa elutasította az első választást, majd több jelölt is felmerült az érseki szék betöltésére. A székeskáptalan egy része János 523
