Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban

BARABÁS GÁBOR

Fontos megjegyezni továbbá, hogy a

IV.

Lateráni Zsinat határozatai szerint egy főpap halála után három hónapon belül döntésre kellett jutniuk a kanonokoknak, különben a választás joga — először — a feljebbvalóra, püspökök esetében az érsekre, esetükben és a közvetlenül a pápaság alá tartozó püspökségeknél a pápára szállt.19

VIII. Bonifác ezt annyiban módosította, hogy a megválasztott visszalépése vagy halála esetén a káptalannak ismételten három hónap állt rendelkezésére, ennek letelte után a metropolita feladata lett a választás lefolytatása.20

21

19 Ganzer,

K:

Papsttum

und

Bistumbesetzungen i. m. 24-25.; Erdő P: A püspökök megválasztása i. m. 18.; Pennington,

K:

The Golden

Age

i.

m. 249.; Harvey,

K.:

Episcopal

Appointments in England i. m. 29-30., 36-40.

20 Koszta E: Az

1306-os pécsi i.

m. 47.

21 Szűcs

J.:

A

kereszténység belső politikuma i.

m. 167.

22 Vö.

Fraknói V:

A

magyar királyi kegyúri jog i. m. 20-22.

23 Az angliai helyzettel kapcsolatban lásd Harvey,

K:

Episcopal

Appointments in England i.

m. 13-28., 76-99.

24 Erdő

P:

A püspökök

megválasztása i.

m. 20.; Koszta L.: Az

1306-os pécsi i.

m. 38.

25 Stulrajterovâ, K.: Headquarters

versus

Local Boards

i.

m. 21.

26 Sweeney,

J.

R.: III. Ince

és az esztergomi i.

m. 157. Vö.

Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 23-24.

27 SzűcsA kereszténység belső politikuma i. m. 167.; Ganzer,

K:

Papsttum

und

Bistumbesetzungen i. m. 38.; ErdőP: A püspökök megválasztása i. m. 20.

28 Pennington,

K:

The Golden

Age

i. m. 249.; Stulrajterovâ, K.: Headquarters

versus

Local Boards

i. m. 22.; Harvey, K.: Episcopal Appointments

in England i.

m. 29—30.

A magyar királyok ajánlási joga (propositio)^

egyáltalán

nem volt egyedülálló jelenség a nyugati kereszténységben a 12—13. században, sem elméletben, sem a gyakorlatban.22

Elég talán csak az angliai helyzetre utalni, ahol Földnélküli János 1214. évi, a szabad választást garantáló oklevele után is több esetben a király jelöltjei kerültek megválasztásra, illetve az elekció érvényességéhez az uralkodó beleegyezése is nélkülözhetetlen volt.23

Gratianus

szerint

is szükség volt a világi fejedelem részvételére,24

ahogyan III. Celesztin (1191—1198) és III. Ince is foglalkozott az uralkodók beleegyezési jogával. A két egyházfő ezzel kapcsolatos dekretálisai (Cum

terra és

Quod sicut)

értelmében

is csak utólag kellett kikérni az uralkodók véleményét, de a választás a beleegyezés nélkül is érvényes volt.25

A gyakorlatban Magyarországon a kanonokok csak a király jelöltjei közül választhattak, vagy arra kényszerültek, hogy az egyetlen lehetséges jelöltet válasszák meg,26

és ezt követően még a király beleegyezésére (consensus)

is

szükség volt.27

Ugyanakkor az általunk vizsgált korszak első egyházfője, a nagy jogászpápa, III. Ince által összehívott IV. Lateráni Zsinat 25. kánonja (Quisquis

electioni) már

kifejezetten tiltotta a világi részvételt vagy közbeavatkozást.28

Ebben a szellemben kötött az egyházfő a zsinatot megelőző időszakban különböző egyezményeket európai uralkodókkal, amelyek az egyház és a világi hatalom, a sacerdotium

és

a regnum kapcsolatát

szabályozva biztosították a szabad kánoni választást például

521