Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban

A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN

Mindehhez fontos hozzátennünk, hogy bár az egyházban all. század utolsó harmada óta elevenen élt a kánoni választás kívánalma, a 12. századig nem beszélhetünk szilárd keretekről a főpapok választását illetően. A pápai reformoknak megfelelően a világi befolyás visszaszorítása, illetve megszüntetése, legyen szó a városi lakosokról vagy a fejedelmekről, egyértelmű célként fogalmazódott meg az Apostoli Szék és az egyház részéről.12

A formálódóban lévő egyházjog szerint13

a 13. század elején - a

IV.

Lateráni Zsinat (1215) 23. és 24. kánonja után bizonyosan14

— a székeskáptalanok joga lett a választás (electio),

de az érsekek esetében pápai, míg a püspököknél kezdetben az - alapos vizsgálatot követő - érseki megerősítés (confirmatio)

vagy

engedélyezés (admissió) is szükséges volt.15

16

Előbbiek ezután nyerhették el a palliumot, majd a felszentelést (consecratio).^ Választás

mellett lehetséges volt továbbá a kérelmezés (postula

tio) is.

17

18

Az electio

esetében

a kánonjogi szabályozás (Quia

propter) szerint

nem egyszerűen mennyiségi többségre volt szükség, hanem minőségire is. A helyi méltóság viselők szavazata nagyobb súllyal esett latba (maior

et sanior pars

— per

scrutinium), de

a választás létrejöhetett abszolút többséggel (per compromissum),

illetve történhetett mintegy a Szentlélek sugallatára is

(quasiper

inspirationem),

közfelkiáltással. Mindkét utóbbi esetben ünnepélyesen jelentették be a döntést (electio communis per

unum).®

12 Vö. Kenneth

Pennington: The Golden Age of Episcopal Elections 1100-1300. Bulletin of Medieval Canon Law 35. (2018) 243-246.; Stulrajterová,

K:

Headquarters versus Local Boards i. m. 21-22. A reformok előtti választásokra lásd Koszta L.: Az 1306-os pécsi i. m. 37-38.

13 A gratianusi elvekre és az azzal kapcsolatos historiográfiára lásd Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum

Gratiani szerint.

Teológia. Hittudományi folyóirat 30. (1996) 1-2. sz. 12-27. passim.

Vö. Pennington,

K:

The

Golden Age

i.

m. 244—247.

14 Atria. A.

Larson: Archiépiscopal

and

Papal Involvement in Episcopal Elections: The Origins and Reception of Lateran

IV

cc. 23-24 from the Third Lateran

Council

to the Liber Sextus. Zeitschrift

der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Kanonistische

Abteilung

102.

(2016) 77-89.; Pennington, K: The Golden Age i. m. 249-250. Vö.

Stulrajterová, K:

Headquarters versus Local Boards i. m. 19.

15 A IV. Lateráni

Zsinat 26.

kánonja

értelmében egy arra nem méltó jelölt megerősítése büntetést vont maga után. Lásd Katherine

Harvey: Episcopal Appointments in England, ca. 1214-1344.: From Episcopal Election to Papal Provision. (Church, Faith and Culture in the Medieval West) London-New York 2016. 42-43.

16 Ganzer,

K:

Papsttum

und Bistumbesetzungen

i.

m.

19-21.; James Ross Sweeney: III. Ince

és az esztergomi érsekválasztási vita. ,

A Bone Memorie” II. dekretalia történeti

háttere. Aetas

8. (1993) 1. sz. 150.; Erdő

P:

A

püspökök megválasztása i.

m. 15-18. Vö.

Szűcs Jenő: A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla és az egyház. Történelmi Szemle 21. (1978) 167.; Stulrajterová, K: Head

quarters versus Local Boards i.

m. 19.; Harvey, K: Episcopal Appointments

in England i.

m. 29-30.

17 Sweeney,

J.

R: III. Ince

és az esztergomi i.

m. 147.

18 Hans

Erich Feine: Kirchliche Rechtsgeschichte. Band 1. Die katholische Kirche. Weimar 1955. 380-382.; Ganzer, K: Papsttum und Bistumbesetzungen i. m. 11-18.; Erdő

P:

A

püspökök megválasztása i.

m. 19.; Stulrajterová,

K:

Headquarters

versus

Local Boards

i.

m. 19-20.; Pennington,

K:

The Golden Age i. m. 249.; Koszta L.: Az

1306-os pécsi i.

m. 38-40.; Harvey, K: Episcopal Appointments

in England i.

m. 29-30., 36-40.

520