Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 felajánlása még mindig nem ugyanazt az álláspontot tükrözte, mint d ’Avaux 1641-es eszmefuttatásai, aki szerint Rákóczinak követnie kellene a braunschweiglüneburgi hercegek példáját, akik kizárólag a két korona barátságáért cserébe ajánlották fel, hogy a Habsburg-ellenes táborba állnak.125 Ahogy volt róla szó, 1638 decemberében a svéd régenskormány is kiállította a megbízólevelet Salviusnak - ez minimum azt jelenti, hogy a subsidiurm^ vonatkozó igényeket nem tartották akadálynak a tárgyalások megkezdéséhez, legalábbis abban a pillanatban semmiképpen. Azonban a későbbiekben is feltűnő, hogy explicit panaszt az összegek nagyságáról a svéd kormányzat belső egyeztetéseinek dokumentumaiban alig találunk; egy 1642 őszén Salviusnak írott levél megjegyzése, miszerint még a saját seregüket is csak nehezen tudják fizetni, ritkaságnak számít.126 125 D ’Avaux levele d’Avaugournak (Hamburg, 1641. jún. 26.). Répertoire i. m. 67. A Lüneburgra való hivatkozás már csak azért is meglepő, mert épp 1641 áprilisában halt meg György herceg, aki a császárral szemben fellépő német fejedelmek közé tartozott, utódja, Keresztély Lajos nem kötelezte el magát látványosan; a Welf-ház vezető pozícióját átvevő Ágost braunschweig-wolfenbütteli herceg pedig kifejezetten a császárral való kiegyezést kereste. Helfferich, T: The Iron Princess i. m. 157-158. Az 1639 tavaszi francia ajánlat másolata: RA Transylvanica vol. 1. nr. 142. 126 A régenskormány levele Salviusnak (Stockholm, 1642. szept. 24.[/okt. 3.]). RA RR vol. 214. fol. 1059v-1061r. 127 Kármán G.: II. Gusztáv Adolf i. m. 747-749. 128 Az 1636-ban Erdélybe került tisztekről és egységeikről lásd B. Szabó J. — Kármán G.: Külföldi zsoldosok i. m. Ugyanez vonatkozik az ajánlatok többi pontjára is. A német fegyverzetű gyalogság krónikus hiányát az erdélyi seregben a fejedelem az 1630-as évek elején még úgy vélte pótolhatónak, hogy II. Gusztáv Adolftól azt kérte, rendeljen mellé egy viszonylag nagyobb kontingenst. Ez az igény akkor valószínűleg hozzájárult a svéd király elutasításához, hiszen nem volt szüksége annyira a magyarországi diverzióra, hogy cserébe lekössön egy 20 000 főnyi csapattestet az örökös tartományok területén.127 Az 1636 utáni ajánlatokban I. Rákóczi György már nem a csapategyesítést szorgalmazta, csak hatezer, majd a későbbi ajánlatokban folyamatosan csökkenő létszámú német gyalogságot, illetve a toborzásukhoz szükséges mennyiségű anyagi támogatást kért — ahogy a Bethlen Istvánnal szemben kialakult katonai konfliktus során szembesült vele, ilyen egységeket Erdélytől elérhető távolságban is lehetett toborozni, ha volt rá pénz.128 A potenciális szövetségesek részéről erre a kérdésre nem ismerünk reflexiót, ahogy a svéd tárgyalófél azon az igényen is felülemelkedett, hogy a szerződés konkrétan tartalmazzon egy kitételt, mely szerint az Lengyelországot nem érinti (ez a pont 1638 után el is tűnik a tervezetekből). Érdekes módon több indulatot kavart a három védelemben részesítendő felekezet tételes felsorolása: noha Meerbott (ahogy korábban jeleztem) állítólag személyesen győzte meg a fejedelmet, hogy a franciák támogatásának elnyerése érdekében a katolikusokat is meg kell említeni, Richelieu, 498
