Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 Dátum Leírás Pontok száma Subsidium első évben Subsidium évente Kért német gyalogok száma (ezer fő) Pénz a Porta meggyőzésére Évjáradék bukás esetén 1643. nov. 16.118 Gyulafehérvári szerződés Rákóczi és a Svéd és Francia Koronák között 7 200 150 3 (cserébe Rákóczi is küld) 36 40 1644. ápr. 22.119 Munkácsi szerződés Rákóczi és a Francia Korona között 16 150 75 3 (cserébe Rákóczi is küld), 40 000 rajnai forinttal kiváltva 20 118 A gyulafehérvári szerződésnek nincsen ratifikált, végleges példánya, rendelkezései valójában több dokumentumból, együtt következnek. Egyrészt készült egy I. Rákóczi György nevében született és általa ellenjegyzett, hét pontból álló okirat: MHHD XXL 104-110. (magyar levéltári példányból), illetve Sveriges traktater med frámmande magtér jemte andra dit hörande handlingar. V/2. 1632- 1645. Red. av Carl Hallendorff. Stockholm 1909. 539-542. (preambulum nélküli verzió, eredetije RA Transylvanica vol. 1. nr. 144.; RA Salvius samlingen E 5277). Ez összegeket nem tartalmaz, azokról a Rákóczinál tartózkodó svéd követek, Jacob Rebenstock és Orbai András külön tanúsítványt állítottak ki: MHHD XXL 110. Másrészt készült egy olyan dokumentum, amelynek a preambulumában a svéd követek részletesen megírták a tárgyalások történetét és azt, hogy Torstenssonnak a régenskormánytól származó meghatalmazása alapján ígérik: a Svéd Korona betartja Rákóczi 1642. november 16-ai feltételeit. Lásd Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György fejedelemsége történetéhez. Történelmi Tár [7.] (1884) 685-690. 119 Kiadva a francia követ, Antoine Fouquet de Marsilly-Croissy által aláírt, az ő nevében szóló preambulummal rendelkező példányból: MHHD XXL 254-263. A Franciaországban kiállított, francia nyelvű verzió, azonos tartalommal: MHHD XXL 264-271. Különös, hogy míg Svédországba eljutott egy Rákóczi nevében szóló preambulummal rendelkező, általa aláírt példány (német fordítással együtt: Sveriges traktater VIII. i. m. 545-559.), addig a francia külügy által kiállított, francia nyelvű verzió a Croissy nevében kiállított dokumentumon kívül nem ezt a szöveget, hanem Rákóczi egy 1643. májusi deklarációját, illetve az 1642. szeptemberi ajánlatot és Torstensson válaszát tartalmazta, egyéb diplomáciai levelek csatolásával: Uo. 271-272., 276-282. 120 Lars Ekholm: Svensk krigsfinansiering 1630-31. Uppsala 1974.; Roland Nordlund: Krig pâ aweckling: Sverige och tyska kriget 1633. Uppsala 1974.; Jan Lindegren: „Om detta continuerat ett eher tu ar till, ma vi säga att vi har vunnit land av androm och därutöver ruinerat várt eget. ” Expansionspolitik i A kimutatásból egyértelműen látszik, hogy az erdélyi fejedelem igényei az idők haladtával csökkentek, de ez nem volt lineáris folyamat. Egyrészt az 1633-ban már egyszer leszállított összeg a tárgyalások újbóli megindulásakor, 1637-ben ismét magasra ugrott, másrészt a Bisterfeld 1638-1639-es útja során készült tervezetek körében megfigyelhető, hogy a különböző tárgyalópartnerek különböző számokkal szembesültek a pénzsegély mértékét illetően. Az időnként feltűnő magasabb summák a tárgyalások során, ha azok valóban megindulnak, feltehetően csökkenthetők lettek volna. Az összegek nem voltak alacsonyak, bár éppen a Svéd Korona képviselői tisztában lehettek vele, hogy mennyibe kerül egy háború megindítása: noha szívesen hivatkoztak a „bellum se ipse alet” („a háború eltartja önmagát”) elvére, költségeik nagyjából egynegyedét a francia és holland kormányzattól kapott subsidiumok fedezték (ezek összege az 1630-as évek elején 400 000 birodalmi tallérra rúgott).120 Igaz, a tényből, hogy a svéd hadsereg maga 496
