Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR Lennart Torstensson ugyanis még júliusban elküldte két ezredesét, Georg Döfflinget és Hieronymus Plettenberget sziléziai táborából I. Rákóczi Györgyhöz, és a továbbiakban sem hagyta háttérbe szorulni az ügyet.98 Mint azt máshol részletesebben bemutattam, az események innentől kezdve pörögtek fel - legalábbis a korábbiakhoz képest, hiszen még így is több mint egy év telt el, míg Torstensson újabb követei, Jacob Rebenstock és Orbai András Gyulafehérváron aláírták a fejedelemmel az okmányokat, amelyek létrehozták Rákóczi szövetségét a Svéd és Francia Koronával. A svéd régenskormányzat mindez idő alatt folyamatosan érzékeltette kételyeit és érdektelenségét az üggyel kapcsolatban, aminek legmeggyőzőbb bizonyítéka, hogy a szerződést soha nem ratifikálták, annak némileg valóban rendhagyó formai jegyeire hivatkozva, ám helyes formába öntése érdekében semmilyen lépést sem téve. Ha Torstensson nem követett volna el mindent egy magyarországi diverzió megindítása és életben tartása érdekében (többek között azt, hogy 1645- ben hitelt vett fel az ígért subsidium első évi összegének kifizetéséhez), valószínű, hogy I. Rákóczi György több mint egy évtizedig meg-megújuló kísérletei a harmincéves háborúba való belépésre mindörökké eredménytelenek maradnak.99 RA Germanica vol. 749. fol. 136r.; Jegyzőkönyv a svéd államtanács 1642. nov. 17[/27]-ei üléséről: SRP IX. 460. 98 Torstensson levele Rákóczinak (Guhrau melletti tábor, 1642. júl. 29.). MHHD XXL 35-36. 99 A részletekről lásd Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 75-97. Noha a Francia Korona stockholmi képviselője, Rorté báró 1642 őszén nagy érdeklődést mutatott az erdélyi szövetség iránt, a gyulafehérvári egyezmény megkötése egy évvel később meglepetést okozott a francia külügyi adminisztráció köreiben. A hír alapvetően lelkesedést váltott ki, két olyan pontot mégis kifogásoltak a szerződésben, amely miatt szükségesnek látták egy francia követ Erdélybe küldését, és egy külön, csak a Francia Koronára vonatkozó dokumentum aláírását, így Antoine Fouquet Marsilly-Croissy Magyarországra utazásával 1645 tavaszán tényleg valóra vált d Avaugour 1638 decemberében tett ígérete arról, hogy követni fogja őt egy plenipotentiarius követ - épp csak az ígért négy hónap helyett hat évet kellett rá várni. A Francia Korona különböző képviselői szívesen dörgölték svéd partnereik orra alá, milyen korrekt módon jártak el Erdély fejedelmével szemben, hiszen az 1645. április 22-én megkötött munkácsi szerződést XIV. Lajos régenskormánya azonnal ratifikálta. Igaz, a francia adminisztráció annyira tartott attól, hogy feleslegesen fognak fizetni a fejedelemnek, hogy a subsidium átadását újra és újra elhalasztották, egész addig, mígnem Rákóczi 1645. augusztus 22-én aláírta különbékéjét III. Ferdinánddal. A továbbiakban az egymás után érkező erdélyi követek már hiába hivatkoztak arra, hogy a szerződés erre uruknak a portai támogatás megvonása esetén lehetőséget adott, és hiába kérték legalább a teljes egészében hadakozással töltött 1644. évre szóló pénzsegély kifizetését: a francia diplomácia, 491
