Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 ahogy a svéd is, igazolva látta minden korábbi kételyét, így a nehezen megszületett szövetségi szerződés végül minden szereplőben rossz emléket hagyott maga után.100 100 Rákóczinak végül a franciáktól 1645 során több részletben kapott 27 000 birodalmi talléron kívül további összegeket már nem sikerült behajtania. A munkácsi szerződésről és folyományairól lásd Karmán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 84—111. 101 A kapcsolattartásban főleg I. Rákóczi György Lengyelország-szakértői, így az unitárius Göcs Pál és Jármi Ferenc (akik 1639, illetve 1640 nyarán egyeztettek d’Avaugourral), valamint a skót származású Gaudi András (aki 1639 után 1641-ben, majd 1643-ban is teljesített követi feladatokat) jártak élen - igaz, mindannyian csak hírvivőként, tárgyalási megbízása egyiküknek sem volt. Göcsről: Gebei Sándor: Lengyel protestánsok I. és II. Rákóczi György szolgálatában. In: Szerencsének elegyes forgása: II. Rákóczi György és kora. Szerk. Kármán Gábor - Szabó András Péter. Bp. 2009. 16-17.; Jármiról: Kármán Gábor: Erdélyi követek a vesztfáliai béketárgyalásokon. In: Művészet és mesterség. Tisztelgő kötet R. Várkonyi Ágnes emlékére. Szerk. Horn Ildikó et al. Bp. 2016. II. 210—213.; Gaudiról: B. Szabó J. - Kármán G.: Külföldi zsoldosok, i. m. 102 „Bizony, olyan hatalmas király országában is szűk az ember, kegyelmes uram, az egy jó deáki tudományon kívül semmi egy pénzérő virtus ebben nincsen” — írta Réthy István kapitiha a fejedelemnek a nemrég a Portára érkezett de la Haye-ról, ám latintudását is feltehetőleg csak azért emelte ki, mert korábban Césyvel nem tudott a klasszikus nyelven tárgyalni. Lásd jelentéseit (Konstantinápoly, 1639. márc. 14., 1640. jún. 14.). Levelek és okiratok i. m. 544.; I. Rákóczy György és a Porta i. m. 436. Az együttműködés nehézségei A gyulafehérvári szerződés így végül egy hat évig tartó, újra és újra megszakadó tárgyalássorozat végén jött létre - de ha a harmincéves háborúban való együttműködésről szóló svéd-erdélyi egyeztetések kezdetétől számítjuk, akkor tizenkét év előkészítés kellett hozzá. Az után, hogy a 1636-os válságot követően Meerbott útján a fejedelem jelezte készségét a tárgyalások újbóli felvételére, legalább hét alkalommal érkezett követe a svéd és francia diplomácia jeles képviselőihez (elsősorban Hamburgba), ráadásul egyikük, Bisterfeld csaknem egy éven keresztül tartózkodott a tárgyalások különböző nyugat-európai helyszínein.101 A másik irányban Dörffling és Plettenberg 1642-es küldetéséig mindössze dAvaugour 1638-as erdélyi útját jegyezhetjük fel, és noha a Francia Korona rendelkezett rezidens diplomatával a Portán, az oda járó erdélyi követek meglehetősen sokat panaszkodtak arra, hogy Césyt, majd de la Haye-t képtelenség volt valódi együttműködésre bírni.102 Noha Bisterfeld 1638-as útját általános lelkesedés övezte, 1639 elejére ez a svédek körében gyakorlatilag megszűnt, 1640 tavaszától pedig az újabb erdélyi megkeresések már a francia diplomatákból (különösen d Avauxból) is főleg csak szarkasztikus megjegyzéseket váltottak ki. Mindez annál is nehezebben érthető, mivel az egyetlen olyan esemény, amely megrendíthette az erdélyi fejedelembe vetett bizalmat, Bisterfeld visszarendelése volt 1639 elején. A tudós diplomata azonban erre teljesen hihető és logikus magyarázatot adott, a fejedelem további sürgetése pedig jelezhette, hogy szándékai komolyak - ráadásul a hozzáférhető források közül egyetlen egy sem tanúskodik arról, hogy ezt a malőrt akár a svéd, akár a francia 492
