Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR Az erdélyi fejedelem nem egészen egy évig tartotta magát az elhatározásához, hogy „magára akar ezután gondot viselni”. 1641 áprilisának a végén újra Hamburgba küldött egy szerződés ter vezetet, aminek azonban csak annyi eredménye lett, hogy dAvaux-t újabb szarkasztikus megjegyzésekre sarkallta.88 Nem tudjuk, ennek a követküldésnek az eredménye volt-e, hogy júniusban jelentkeztek nála a már említett Hoditz gróf emberei. A svéd szolgálatban álló morva ezredes ekkoriban Thüringiában hadakozott, de azt szerette volna, ha a front visszatér szülőföldje közelébe. A cseh emigráció számos alakjához hasonlóan ő is abban bízott, hogy visszaállítható lenne az országnak a fehérhegyi csata előtti állapota, ezért már 1639-ben is szeretett volna csapatokat vinni Magyarországra, hogy Rákóczit beugrassa a háborúba — és ennek kapcsán vitába is keveredett a tervet nem támogató Banérral.89 Rákóczit felvillanyozta a lehetőség, hosszú levélben ecsetelte a grófnak eddigi kísérleteinek kudarcát, és jelezte: a császár jogtiprásai és a reformátusok üldözése miatt továbbra is kész lenne fegyvert fogni. Bisterfelddel íratott d Avaux-nak és Salviusnak is.90 Csakhogy a gróf még júliusban belehalt Wolfenbüttel ostromá nál kapott sebeibe, Hamburgból pedig semmilyen válasz nem érkezett.91 88 A d’Avaux-nak írott kísérőlevél nem maradt fenn, csak Bisterfeld levele Salviusnak (Gyulafehérvár, [1641.] ápr. 28.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 30. Lásd még d ’Avaux levelét d’Avaugournak (Hamburg, 1641. jún. 26.). Répertoire i. m. 66. 89 A svéd államtanács 1641. aug. 5 [/15]-ei ülésének jegyzőkönyve. Svenska Riskrádets protokoll VIII. 1640, 1641. Red. av Severin Bergh. Stockholm 1896. 680. 90 Rákóczi levele Hoditznak, valamint Bisterfeld levelei Salviusnak és d’Avaux-nak (mindhárom Dés, 1641. jún. 27.). Wibling, C.: Magyarország i. m. 472-473., 471., 471-472. (a kiadás a harmadik levél címzettjét helytelenül azonosítja Hoditz gróffal, annak szövege egyértelműen egy már régebben, viszonylag rendszeresen folytatott kommunikációra utal). 91 A Hoditz által kezdeményezett kapcsolatfelvételre adott egyetlen ismert reakció dAvaux már említett, meglehetősen kritikus hangvételű memoriáléja királyának (Hamburg, 1641. aug. 13.). Répertoire i. m. 68. 92 Salvius levele a régenskormányzatnak (Hamburg, 1642. ápr. 16.). RA Germanica vol. 749. fol. 22v. Újabb jó pár hónap elteltével, 1642 áprilisában mindenesetre Hoditz gróf egyik embere lett I. Rákóczi György újabb követe Hamburgban — legalábbis ezt állította magáról. Meglehetősen gyanús, hogy a követséggel kapcsolatosan egyetlen, az erdélyi udvarban kiállított dokumentumot sem ismerünk, az pedig igen kétséges, vajon a Salvius által Stockholmba közvetített üzenet valóban megfelelt-e Rákóczi intencióinak. Szerinte ugyanis a fejedelem kinyilvánította, hogy látja a szövetségesek vonakodását, ennek okát pedig abban sejti, hogy Bethlen Gábor korábban becsapta őket, így nem bíznak meg benne sem, vagy úgy vélik, hogy túl magasra szabta az igényeket.92 A régenskormányt azonban még ez, a Rákóczira külkapcsolataiban egyáltalán nem jellemző, látványos önostorozás sem hatotta meg. Salviusnak írott válaszukban elmagyarázták, hogy bár bevonása a háborúba valóban hasznos lenne, korábban már sokszor kellett csalódniuk a fejedelemben, a Habsburg-oszmán 489
