Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 is fontos pozíciókat veszített, tehát a szoros katonai együttműködés esélye, úgy tűnt, elveszett. Májusban I. Rákóczi György azt közölte kapitihájával, hogy ugyan újabb levelet kapott de la Haye-tól, de arra nem fog válaszolni, mert úgy döntött: „mimagunkra gondot akarunk ezután már viselni”, tehát ettől kezdve csak a saját dolgával törődik.84 Noha d’Avaugour júniusban még küldött neki egy csomagot Hamburgból, amely elvben javaslataira reflektált (ennek tartalmát nem ismerjük), de erre a fejedelem már nem válaszolt.85 A Portát elhagyó Césynek megüzente, hogy „Soha nem hittük volt olyan hatalmas királyhoz, írásának s ígéretének eleget ne tegyen”, és a dAvaugournak Bisterfelden keresztül küldött üzenet is meglehetősen erős hangot ütött meg, felvetve, vajon együgyűnek tartják-e a magyarokat, akik ennyi idő után sem kezdenek el gyanakodni arra, hogy csak gúnyolódnak velük.86 84 Rákóczi levele Réthynek (Gyulafehérvár, 1640. máj. 2.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 429. Banér hadmozdulataira lásd Wilson, P. H.: Europe ’s Tragedy i. m. 618-619.; Englund, P: Ofredsâr i. m. 214-234.; Georg Schmidt: Die Reiter der Apokalypse: Geschichte des Dreißigjährigen Krieges. München 2018. 522-523. 85 D’Avaugour levele Rákóczinak (Varsó, 1640. jún. 7.). Rejtelmes levelek i. m. 24-25. 86 Bisterfeld levele d’Avaugournak (Gyulafehérvár, 1640. júl. 10.). Gergely Samu: I. Rákóczy György összeköttetése Francziaországgal. Befejező közlemény. Történelmi Tár [13.] (1890) 59.; Rákóczi levele Réthynek (Dés, 1640. jún. 29.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 438. 87 D’Avaux levelei d’Avaugournak (Hamburg, 1640. szept. 19., 1641. jan. 16., jún. 26., dec. 18.), illetve emlékirata a királynak (Uo., 1641. aug. 13.). Répertoire i. m. 65-68. Ha a fejedelem szándéka az volt, hogy restelkedésre bírja a francia diplomáciát, úgy csalatkoznia kellett, sőt épp az ellenkezőjét érte el. D Avaux 1640 szeptemberében már vitriolos hangvétellel elmélkedett arról diplomatatársának, hogy ha Rákóczi valóban akarna tenni valamit, akkor nem alkudozna, hanem a Svéd Korona barátságáért, valami közepes mértékű francia segélyért és az egyetemes békébe való befoglalásáért cserébe már régen fegyvert fogott volna. Következtetését, miszerint a fejedelem csak meg akar gazdagodni szövetségeseinek kontójára, a következő években többször is megismételte. Számos indulatos érve szerint Rákóczi semmit sem ígér, de nagyon sok mindent elvár, pedig meg kellene elégednie a Koronák barátságával, valamint költségei utólagos megtérítésének reményével. Levelei néha ellentmondásba keveredtek egymással - egyszer felhánytorgatta, hogy már tíz éve hallják Rákóczi ajánlatait, egy másik alkalommal viszont megvádolta a fejedelmet, hogy csak azért jelentkezik, mert egy magyarországi oszmán hadjáratot akar megelőzni támadásával, amely sok nyereségtől fosztaná meg; ám mindez csak azt mutatja, d Avaux mennyi re indulati alapon közelítette meg a kérdést.87 Noha a fentebb ismertetett hangvételt csak a francia diplomácia belső fórumain engedte meg magának, az egyértelmű, hogy 1638-1639 során mutatott jóindulata teljes mértékben elveszett, és ha rajta múlt volna, I. Rákóczi Györgyből sosem lesz a Francia Korona szövetségese. 488
