Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643

KÁRMÁN GÁBOR mennyire hasznos lehetne az együttműködés Rákóczival.79 A stockholmi régens­kormány tárgyalta is az ügyet decemberben, de csak arra jutott, hogy feljegyezték a problémákat, tudniillik hogy nem ismerik a tárgyalás helyét (amelyet egyeztetni kellene Franciaországgal) és a tárgyaló személyt, illetve a szükséges pénz forrá­sát. Ezen kívül hivatkoztak Strassburg kifogásaira Rákóczival szemben, amelyek általános bizalmatlanságról tanúskodtak, ezeket pedig 1640 márciusában még a friss konstantinápolyi hírekre való (egyébként ki nem fejtett) utalásokkal is meg­támogatták. Salvius finom megjegyzése, miszerint ha folytatni akarják a háborút, szükségük lenne szövetségesekre, például Rákóczira — nem talált meghallgatásra.80 79 Salvius levele Rákóczinak (Hamburg, 1639. nov. 4./14.). MHHD XXVI. 139.; d’Avaux levele Salviusnak (Hamburg, 1640. febr. 18.). Répertoire i. m. 64-65. 80 A svéd államtanács 1639. dec. 9[/19]-ei ülésének jegyzőkönyve: SRP VII. 602.; a régenskormány levele Salviusnak (Stockholm, 1640. márc. 1.[/11].). RARRvol. 201. fol. 233r-234v.; Salvius levele Axel Oxenstiernának (Hamburg, 1640. márc. 14.). RA Oxenstiernasamlingen E 658. A „konstanti­nápolyi hírek” valószínűleg IV. Murád szultán 1640 februárjában bekövetkezett haláláról és Ibrahim trónra lépéséről szóltak. 81 D’Avaux levelei Fleutot-nak (Hamburg, 1639. okt. 8. és nov. 12.). Répertoire i. m. 63-64.; Jean de la Haye levelei I. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1640. jan. 20. és febr. 27.). TMAO III. 55-56. 82 D’Avaux levele Bisterfeldnek (Hamburg, 1640. máj. 7.). Gergely S.: I. Rákóczy György i. m. I. 707. 83 D’Avaux levele d’Avaugournak (Hamburg, 1640. jan. 18.). Répertoire i. m. 64. Lásd Kármán G.: II. Gusztáv Adolf i. m. 744-765. Ami a franciákat illeti, ahogyan már említettem, d Avaux egy darabig próbál­ta motiválni a svédeket, és szorgalmasan tudósította a tárgyalókövetnek kijelölt Fleutot-t a fejleményekről. Jean de la Haye pedig, aki a Portán Césyt váltotta követi tisztségében, bejelentkezett I. Rákóczi Györgynél és tudatta vele: királya őt is ugyanúgy az erdélyi ügy segítésére utasította, mint elődjét.81 A hamburgi rezidens azonban még 1640 májusában is csak annyit írhatott a következő er­délyi megkeresésre, hogy maga is azt hitte, hogy a dolog egyszerűbben nyélbe üthető, de mivel ez a világ sora, mást nem lehet tenni, mint flegmával viselni.82 Ugyanakkor 1640 elején már d Avaugournak írott soraiban kritikus hangot ütött meg Rákóczival kapcsolatban is, hangot adva reményének, hogy nem fog ugyan­az történni, mint az elhunyt király életében, és a fejedelem, extrém kéréseinek tel­jesítése után végül nem fogja az egész ügyet ejteni. Az ugyan nem egészen világos, mire utalt a francia diplomata, hiszen Rákóczi próbálkozásai a szövetségkötésre már II. Gusztáv Adolf idejében is azért akadtak el, mert a svéd királytól nem kapott beleegyező választ ajánlatára, de ez a megjegyzés világosan azt mutatta, a kapcsolat minden részről igen feszültté vált.83 Mindez idővel a kommunikáció - legalábbis ideiglenes - megszakításához vezetett, amely alighanem összefüggött azzal, hogy Banérnak 1640 márciusá­ban ki kellett vonulnia Csehországból, sőt a következő hónapban Szászországban 487

Next

/
Thumbnails
Contents