Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 hozzá követet.75 További információt a protokollum nem tartalmaz, de a diplomáciai levelezésben sem találjuk nyomát, hogy a következő hónapokban a plenipotentiarius Erdélybe küldésének kérdése bármilyen szinten foglalkoztatta volna a svéd régenskormányzatot. 75 A svéd államtanács 1639. aug. 15 [/2 5 ]-ei jegyzőkönyve: SRP VII. 577. 76 A régenskormánylevele Banérnak(Stockholm, 1638. júl. 9.[/19].). RA RRvol. 195. fol. 671r-673v. 77 Rákóczi levele Bisterfeldnek (Algyógyi fürdő, 1639. júl. 8.). Gergely S.: I. Rákóczy György i. m. I. 698. Banér offenzívájáról lásd Wilson, P. H.: Europe ’s Tragedy i. m. 614-615. 78 Zdenko von Hoditz levelei Krisztinának (H. n., 1639. márc. 27. és Chemnitz, 1639. ápr. 8.). RA Skrivelser till Konungen Kristinas tid vol. 2.; Banér levele Axel Oxenstiernának (Altbunzlau, 1639. júl. 15.). Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Senate afdelningen, VI. bandet. Johan Baners bref 1624-1641. Red. av Per Sondén. Stockholm 1890. 635. Oxenstiernára és kollégáira ráadásul nemcsak erdélyi és francia irányból nehezedett nyomás, hanem az ország katonai vezetése is érdeklődést mutatott a Rákóczival való együttműködés kialakítására. 1638 júliusában, amikor Bisterfeld érkezéséről értesültek, még a svéd régenskormány is úgy ítélte meg, hogy a svéd fősereg generalissimus^^ Johann Banérnak - aki ekkor még próbálta tartani az állásait Pomerániában - keresnie kellene a kapcsolatot az erdélyi fejedelemmel, és morva ezredese, Zdenko von Hoditz (Zdenëk Hodickÿ) gróf vezetésével egy kisebb csapatot délre kellene küldenie a hadmozdulatok összehangolása végett.76 Hoditznak csak a következő év tavaszán sikerült kapcsolatba lépnie I. Rákóczi Györggyel, és reménykedve írta Stockholmba, hogy ez talán majd cselekvésre serkenti a fejedelmet. Azt persze nem tudhatta, hogy annak nem lelkesítésre, hanem a szerződéskötésre meghatalmazással bíró követ Erdélybe érkezésére lenne szüksége. 1639 tavaszától Banér sikeres offenzívába kezdett, kitört pomerániai elszigeteltségéből és a sereg a nyár folyamán elérte Sziléziát, őszre pedig Csehországot is. Ez azt jelentette, hogy szoros katonai együttműködésre lett volna lehetőség I. Rákóczi Györggyel, ahogy azt a fejedelem is jelezte.77 A svéd tábornagy azonban 1639 júliusában méltatlankodva csak azt írhatta kormányának, hogy az erdélyi fejedelem segítségének, amelyről annyi szó esett, nyomát sem látja.78 Axel Oxenstiernának és a régenskormánynak elvben tisztában kellett lennie azzal, miért nem — de ez nem sarkallta őket elhatározásra az erdélyi szövetség ügyében. Nagyon valószínű, hogy I. Rákóczi Györgyöt is a svéd fősereg csehországi jelenléte motiválta arra, hogy ne adja fel a várakozást, hanem újra és újra emlékeztesse reménybeli szövetségeseit ígéreteikre. 1639 novemberében így Salvius újabb megnyugtató hangú válaszlevelet küldhetett a fejedelemnek, amely szerint a késlekedés oka csak a nagy távolság; 1640 februárjában pedig újabb Erdélyből érkező levelek motiválták dAvaux-t arra, hogy svéd kollégáját hosszasan győzködje, 486
