Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 elhúzódtak, de az erdélyi diplomáciai offenzíva elbukott a bizalmatlan és a döntéshozatal megkönnyítésére felajánlott összeget keveslő kajmakám ellenállásán.67 állítólagos svéd követet Alexander Heidennek hívták, és még 1640 elején is jelentett róla, lásd Schmid leveleit Michel d ’Asquier-nek (Konstantinápoly, 1639. dec. 1., 1640. jan. 1. és febr. 21.). HHStA Tür kei I. Kt. 114. Konv. 5. föl. 45-48., ill. Kt. 115. Konv. 1. föl. 1-2. Hasonló bizonytalan hátterű állítólagos követekről a Portán lásd Cziráki Zsuzsanna: Követ vagy szélhámos? A Habsburg-diplomácia útvesztői egy konstantinápolyi gyilkosság tükrében. Aetas 30. (2016) 3. sz. 22-39. 67 Tholdalagi és Kőrössy levelei Rákóczinak (Konstantinápoly, 1639. okt. 8., 24., 28.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 492-493., 499-501., 502. 68 Hendrik Cops jelentései a Staten Generaalnak (Konstantinápoly, 1639. aug. 20., szept. 24., okt. 29.). Nationaal Archief (Hága) Staten Generaal (a továbbiakban: NL-HaNA SG) 6904. 69 Cornelis Haga emlékirata (H. n., 1639. nov. 3.). Bronnen tot de geschiedenis van den Levantschen Handel. I. 1590-1660. Uitg. door Klaas Heeringa. (Rijks geschiedkundige Publicatiën, Grote Serie 8.) ‘s-Gravenhage 1910. 408-409. Haga kiállásáról Bethlen István mellett 1636-ban lásd a leveleit Staten Generaalnak (Konstantinápoly, 1636. febr. 22.). NL-HaNA S G 6903., illetve Camerariusnak (Konstantinápoly, 1637. ápr. 3.). BSB Cím 10369. nr. 333., valamint Sebessi Boldizsár levelét Rákóczinak (Konstantinápoly, 1636. jún. 13.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 250-251. Haga erdélyi kapcsolatairól lásd legújabban Kees Teszelszky: Magyarország és Erdély képe Németalföldön a Bocskai-felkelés és Bethlen Gábor hadjárata idején 1604-1626. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk. Kármán Gábor - Kees Teszelszky. Bp. 2013. 206-230.; Kármán G.: II. Gusztáv Adolf i. m. 728., 738-765. 70 Tham, W: Den svenska utrikespolitikens historia i. m. 301-304. Az 1639 őszi portai tárgyalások során mindenesetre rövid időre egy régi-új tényező is feltűnt az erdélyi politika láthatárán. Ahogyan arról már szó esett, az 1638-as hamburgi „kongresszus” tárgyalásaiból a holland köztársaság viszonylag hamar kivonta magát és elzárkózott a császár és a birodalom ügyeibe való közvetlen beavatkozástól. Épp ezért feltűnő, milyen élénk érdeklődéssel követte az Egyesült Tartományok portai ügyvivője, Hendrik Cops az erdélyi követek tárgyalásait. Hazaküldött beszámolói arról tanúskodnak, hogy a tárgyalások részleteiről is voltak hiteles információi és kiismerte magát az 1630-as évek erdélyi belpolitikájának zűrzavarosabb fordulataiban is.68 Ha figyelembe vesszük, hogy elődje (és nagybátyja), Cornelis Haga, aki a követség 1613-as alapításától 1638-ig látta el a követi funkciót, szoros erdélyi kapcsolatokkal rendelkezett és nagy figyelemmel követte a fejleményeket a fejedelemségben, ezen talán kevésbé csodálkozhatunk. Az azonban feltűnő, hogy 1636 után, amikor Haga egyértelműen Bethlen István mellett állt ki, a holland követ most újra támogató hangvétellel írt Rákóczi ambícióiról, sőt maga is olyan emlékiratot adott be a holland kormányzatnak, amelyben úgy nyilatkozott: minden korábbi fenntartása ellenére is hasznos lenne szerződést kötni a fejedelemmel.69 A holland külpolitika a továbbiakban aztán mégsem tért vissza az 1625-ös hágai koalícióban egyszer már vállalt pályára: a következő évben Svédországgal kötött szerződésük kifejezetten a Német-római Birodalmon kívüli területekre koncentrált, IV. Keresztély dán király balti politikájának ellensúlyozására köttetett.70 Cops a továbbiakban is szemmel tartotta ugyan az erdélyi követeket, ám olyan részletes jelentést, mint az 484
