Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR kormányzata egyben óvatosságra is intette őt. Magatartását ugyanis mind a kapitiha, mind az 1639 augusztusában Konstantinápolyba érkező két főkövet, Tholdalagi Mihály (a fejedelemség oszmán ügyekben legtapasztaltabb diplomatája), valamint Kőrössy István ambivalensnek ítélte. Césy szívesen konzultált az erdélyi követekkel, arról is határozott véleménye volt, hogyan kellene eljárni és mekkora összegeket kellene áldozni annak érdekében, hogy a fejedelem megkapja a Porta engedélyét egy magyarországi hadjárathoz. Személyesen azonban nem volt hajlandó a távol lévő nagyvezírt helyettesítő kajmakámmal, Kemankes Kara Musztafa pasával tárgyalni erről, csak tolmácsát utasította arra, hogy említse meg a témát az oszmán tisztségviselő előtt, a hivatalos elköteleződés látszatát is kerülve.64 Egyes jelentések nem maradtak fenn, máshol a követek időnként szándékosan ködösítve fogalmaztak, így a tárgyalások tartalmát részletesen rekonstruálni szinte lehetetlen. Annyi azonban világos: I. Rákóczi György azt akarta elérni, hogy a Porta biztosítsa őt támogatásáról, ismerje el utódjának fiát, Györgyöt, és adja ki a Héttoronyban őrzött trónkövetelőt, Székely Mózest (akivel Rákóczi hasonló megbékélést ígért, mint amilyen Bethlen Istvánnal korábban létrejött).65 Noha 1639 nyarán az erdélyi udvart nagy izgalomba hozták a hírek, hogy egy svéd követ érkezett Budára, és bár Rákóczihoz akart továbbmenni, helyette Konstantinápolyba vitték, az ügy a későbbiekben anélkül sikkadt el, hogy bármilyen egyeztetésre sor került volna. Mivel a svéd dokumentációban egyetlen utalást sem találunk egy ekkoriban a Portára küldött követre, nagyon valószínű, hogy vaklármáról lehetett szó, egy szélhámosnak a korszakban nem szokatlan próbálkozásáról.66 A portai tárgyalások végül egészen 1639 októberéig 64 Césy levele Rákóczinak (Pera, 1639. aug. 21.). Török-magyarkori állam-okmánytár III. Szerk. Szilády Áron - Szilágyi Sándor. (Török-magyarkori történelmi emlékek. I. oszt. Okmánytár 5.) Pest 1870. (a továbbiakban: TMÁO III.) 38.; Tholdalagi és Kőrössy levelei Rákóczinak (Konstantinápoly, 1639. aug. 30., szept. 4., okt. 2., okt. 4.). Levelek és okiratok i. m. 591-592., 593., illetve I. Rákóczy György és a Porta. Levelek és iratok. Szerk. Beke Sándor - Barabás Samu. Bp. 1888. 481-482., 485-489. Az 1620-as években a francia diplomáciának hasonlóképpen problémái akadtak azzal, hogy úgy segítse a Portán az erdélyiek törekvéseit, hogy közben semmiképpen ne vetülhessen rá a vád, miszerint a kereszténység elleni hadakozásra biztatná a szultánt, lásd Hámori Nagy Zsuzsanna: Bethlen Gábor külpolitikája és a francia diplomácia a harmincéves háborúban (1619-1629). Doktori (PhD) értekezés. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 2020. 104-109. 65 A „három punctumok” fundamentális jelentőségét több irat is hangsúlyozza, de sajnos olyan dokumentumot nem ismerünk, amely ezeket minden kétséget kizáróan, tételesen felsorolná. Mindazonáltal több irat párhuzamos olvasásával a fenti rekonstrukció összeállítható: XIII. Lajos memorialéja d’Avaux-nak (St.-Germaine-en-Laye, 1639. máj. 9.). Gergely S.: I. Rákóczy Györgyi, m. I. 694.; Tholdalagi és Kőrössy levele Rákóczinak (Konstantinápoly, 1639. szept. 4. és okt. 4.). Levelek és okiratok i. m. 593.; I. Rákóczy György és a Porta i. m. 485-486. 66 Réthy levele Rákóczinak (Konstantinápoly, 1639. júl. 3.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 424.; Ismeretlen jelentése Budáról (k. n.) Prímási Levéltár (Esztergom) Archivum Saeculare Acta Radicalia (a továbbiakban: PL AS AR) Classis X. Nr. 196. 33. cs. p. 261-262. Köszönöm Szabados Jánosnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a forrásra. A császár portai követe még azt is tudni vélte, hogy az 483
