Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 hozhatott.41 A francia báró mindazonáltal nem tért vissza többé Erdélybe, sőt — noha Danzigból nyilván elküldte az erdélyi fejedelem üzenetét XIII. Lajos udvarába — semmilyen információval nem rendelkezünk arról, milyen reakciót váltottak ki Rákóczi sorai a francia kormányzatból. A következő évek során d Avaugour a Francia Korona danzigi rezidenseként volt a fejedelemség diplomáciájának egyik legfontosabb kapcsolata.42 41 Lásd Bisterfeld az előző jegyzetekben idézett feljegyzését (RA E 5377 Salvius samling vol. 25. nr. 5/1.), amelyben idéz a fejedelem neki írott leveléből, illetve Salviusnak beadott memorandumát (Hamburg, 1638. okt. 27.[/nov. 6.]) Uo. nr. 1. 42 1638. december 30-ai levelében (amely elveszett vagy lappang) d’Avaugour valószínűleg tudatta Rákóczival, hogy a továbbiakban a danzigi rezidens posztját látja el, mert noha időközben újabb levelet nem kapott tőle, a fejedelem a következő év májusában már a poroszországi kikötővárosba küldte a francia bárónak szánt sorait. Lásd Rákóczi leveleit d’Avaugournak (Fogaras, 1639. márc. 9., máj. 1.). Gergely S.: I. Rákóczy György i. m. I. 688., 691. 43 Hamburg diplomáciai központ szerepéről a korszakban lásd Wilhelm Tham: Den svenska utrikespolitikens historia 1:2. 1560-1648. Stockholm 1960. 281-282.; Salviusról lásd Heiko Droste: Ein Diplomat zwischen Familieninteressen und Königsdienst. Johan Adler Salvius in Hamburg (1630-1650). In: Nähe in der Ferne. Personale Verflechtung in den Außenbeziehungen der Frühen Neuzeit. Hrsg. Hillard van Thiessen — Christian Windlet. (Zeitschrift für historische Forschung, Beihefte 36.) Berlin 2005. 87-104.; d ’Avaux-ról Derek Croxton —Anuschka Tischer: The Peace of Westphalia: A Historical Dictionary. Westport 2002. 21-22. Miközben a báró megjárta a hosszadalmas utat fél Európán keresztül, Bisterfeld is megérkezett új állomáshelyére, Hamburgba. Központi fekvése és semlegessége már az 1630-as évek első felében is fontos diplomáciai központtá tette a német kikötővárost, 1638-tól kezdve pedig arról sem túlzás beszélni, hogy néhány évig Hamburgban a Német-római Birodalom ügyeiben érdekelt hatalmak kongresszusa zajlott. Folytak a tárgyalások a békekötés lehetőségéről a svéd és a császári küldöttek között, de ugyanitt egyeztettek a dán, az angol és a francia király, illetve a holland köztársaság követei is egy nagyszabású Habsburgellenes szövetség létrehozásáról. A svéd és a francia külpolitikát már itt is ugyanazok a követek képviselték, akik majd a vesztfáliai békekongresszuson államuk főtárgyalói között foglalnak helyet: Johan Salvius és Claude de Mesmes, Avaux grófja — a következő években az erdélyi követek az ő kezükbe adták az újabb és újabb javaslatokat a szövetség megkötésére.43 Magától értetődőnek tűnhetett, hogy Bisterfeld is ehhez a „kongresszushoz” csatlakozik — még ha egy kicsit későn érkezett is, ekkorra ugyanis már elmúlt a nagy Habsburg-ellenes liga alapjának tekintett 1637 februári angol-francia és 1638 februári svéd-francia szerződések által kiváltott lelkesedés. Bisterfeld találkozott az angol diplomácia nagy öregjével, a megelőző évtizedben konstantinápolyi követként Bethlen Gábort támogató Sir Thomas Roe-val, aki örült az erdélyi ajánlatnak, ám lebeszélte a gyulafehérvári professzort attól, hogy a szigetországba utazzon, mivel világosan látszott: 478
