Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 abból a fegyvernemből, amelyből az erdélyi hadseregben mindig is hiány mutatkozott.26 Ugyancsak ismerős lehetett az a záradék, amely szerint amennyiben Rákóczi a hadviselés következtében elveszítené fejedelemségét, szövetségesei kötelesek tisztes évjáradékkal támogatni családjának túlélését. Újdonságot jelentett viszont az a pont, amely az aktuális politikai helyzettel, a Portával épp megkötött kiegyezéssel volt kapcsolatos, és svéd diplomáciai támogatást kért többek között Székely Mózes erdélyi trónkövetelő kiadatásához. Rákóczi nem akarta kockára tenni az évtizedek óta mélyponton lévő lengyel-erdélyi viszonyban a megelőző években beállt javulást (ami leginkább azzal indokolható, hogy kész lett volna a Portával szembeszállni az 1634-es oszmán-lengyel válság során), így a titkosírással írt dokumentumban kiemelte, hogy a svéd szövetség a lengyelek ellen nem lett volna érvényes. Végül, szintén újdonság volt, hogy a tervezett szerződés nemcsak a Rákóczi-ház, a magyarországi, illetve az erdélyi rendek védelmére kérte volna szövetségeseit, hanem nevesítette volna a három támogatott felekezetet: a reformátust, az evangélikust és a katolikust is - Meerbott szerint ez utóbbi megemlítését személy szerint ő szorgalmazta, a franciák meggyőzése érdekében.27 Az ajánlattal kapcsolatban a svéd államtanács nem is fogalmazott meg semmilyen ellenvetést, sőt szóban megüzenték a lelkésznek, hogy nagyra becsülik a fejedelem elkötelezettségét a protestáns ügy mellett - épp csak a felmerülő formai kifogások miatt nem akartak arról tovább tárgyalni. A formaságokhoz való szigorú ragaszkodásukban valószínűleg az is szerepet játszott, hogy tudták, Stockholmból Meerbott további európai udvarokba utazik, ahol szintén előtárja majd küldetését. Ahogy az államtanács ülésén is elhangzott: így már túlságosan nagy volt a kockázat, hogy más fejedelmi személyek előtt a svéd kormányzat nevetségessé válik, ha ilyen kérdéses alapokon tárgyal, sőt, szövetséget köt.28 26 RA Transylvanica vol. 1. nr. 45. A korábbi ajánlatokról Kármán G.: II. Gusztáv Adolf i. m. 744- 749., 761-763. Az erdélyi fejedelmek hadseregéről a harmincéves háborúban legújabban lásd B. Szabó János: Bethlen Gábor, az újjászervező. A kora újkori hadügyi fejlődés Kelet-Közép-Európában: az Erdélyi Fejedelemség példája a XVII. század első felében I. Hadtörténelmi Közlemények 126. (2013) 963- 988.; B. Szabó János — Kármán Gábor: Külföldi zsoldosok az erdélyi udvari hadakban. Megjelenés előtt. 27 RA Transylvanica vol. 1. nr. 45., illetve Meerbott kommentárjai: SRP VII. 104-108. Rákóczi viszonyáról a Rzeczpospolitához uralkodása korai szakaszában lásd B. SzabóJ.: Két díván i. m. 258-261. 28 A svéd államtanács 1637. okt. 25[/nov. 4]-ei ülésének jegyzőkönyve: SRP VII. 108. A hanaui lelkész eredeti terve szerint Stockholmból XIII. Lajoshoz, majd V. Vilmoshoz — illetve annak időközben, szeptember 14-én bekövetkező halála miatt ahhoz a német fejedelemhez, aki a prágai békét alá nem író protestánsok új vezetője lesz - utazik tovább a svédek által már aláírt szerződéssel, majd a már minden fél által ellenjegyzett dokumentumot Hamburgban letétbe helyezik, I. Rákóczi Györgynek pedig küldenek egy hiteles másolatot, hogy hadait megindítsa. Ez a terv a stockholmi fiaskóval dugába dőlt, de Meerbott nem adta fel. Az Oxenstiernának írt beadványokban jelezte, hogy továbbra is el akar jutni a francia királyhoz, illetve 474
