Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR Meerbott szerette volna elérni, hogy e két dokumentum alapján ne csak egyszerű levél vivőnek, hanem egyenesen tárgyalási jogú megbízottnak (plenipotentiariusnak) ismerjék el. Ennek érdekében hosszasan magyarázta, hogy az útlevélben említett „artifexek” nem holmi egyszerű mesteremberek, hiszen azokból sok van Erdély környékén is, hanem olyanok, akik a haza szabadságának visszaszerzésében és megtartásában járatosak; tudniillik a lista végén felsorolt uralkodók, a francia és svéd király, illetve a hesseni tartománygróf értendő rajtuk.23 verzió közli. Mivel Meerbott az államtanácshoz címzett beadványában all. pontra utal, és a másik verzióban csak 7 pont szerepel (Wibling C.: Magyarország i. m. 463.), ezt kell az állítólag a fejedelem által sifrírozott hiteles szövegnek tartanunk. RA Transylvanica vol. 1. nr. 45. A másik verzió eredeti jelzete uo. nr. 127., kiadása: Wibling, C.: Magyarország i. m. 460-462. A lista továbbításának módjáról lásd az államtanács 1637. okt. 19[/29]-ei jegyzőkönyvét: SRP VII. 100. 23 Meerbott beadványa az államtanácsnak. Wibling, C.: Magyarország i. m. 463. Akiadás szerint az irat 1637. okt. 13/23-án kelt, valójában az október 19/29-ei magánkihallgatás után, és a következő napon fel is olvasták az államtanácsban: SRP VII. 101. 24 A svéd államtanács 1637. okt. 25[/nov. 4]-ei ülésének jegyzőkönyve: SRP 108-109. 25 Heinrich Meerbott levelei Axel Oxenstiernának (Stockholm, 1637. okt. 27. [/nov. 6.], nov. 3. [/13.], nov. 10.[/20.]), nov. 18.[/28.] és „in finibus Sveciae ”, 1637. dec. 16.[/26.]). Wibling C.: Magyarország i. m. 464-465., 465-466., 466-467., 467-468., illetve RA Oxenstiernasamlingen E 658; Meerbott emlékirata (1637. nov. 22.[/dec. 2.]). Wibling, C.: Magyarország i. m. 468-469. Noha a svéd állam vezetőit nem hagyta érintetlenül az artificium másodlagos jelentésével („cselvetés”) űzött szóvicc, Axel Oxenstierna és kollégái, miután meghallgatták a kancelláriai titkárok beszámolóját a Meerbott-tal folytatott tárgyalásokról Rákóczi ajánlatának egyes pontjaival kapcsolatban, végül úgy döntöttek, egy ilyen nagy horderejű ügyben ragaszkodniuk kell a fejedelmi személyek közötti érintkezés terén általában alkalmazott protokollhoz.24 Noha a hanaui lelkész többször próbált hatni rájuk az ügy fontosságának ecsetelésével, és azzal adott nyomatékor mondanivalójának, hogy Isten bocsánatát kérte mindazok számára, akik felelősek lesznek azért, ha dolga végezetlenül kell távoznia, a régenskormányzat döntését ezzel már nem tudta megváltoztatni. Az utolsó ülés, amelyen még foglalkoztak ügyével, november 4-én zajlott; Meerbott ezután még öt beadványt szerkesztett Axel Oxenstiernának, és egy hosszasabb emlékiratot is összeállított a teendőkről, de december végén anélkül kellett távoznia Stockholmból, hogy bármilyen hivatalos, írásbeli választ kapott volna.25 A követ által közvetített ajánlat nyilvánvalóan I. Rákóczi Györgytől származott, amit Axel Oxenstiernának is tudnia kellett, hiszen az 1630-as évek elején többször is hoztak hasonlót erdélyi követek II. Gusztáv Adolf táborába. Ismerősnek kellett lennie annak is, hogy benne a fejedelem pénzügyi és katonai támogatást is elvárt hadjárata megindításához, bár a számok csökkentek. Rákóczi ezúttal az első évre 300 000 birodalmi tallért, minden továbbira pedig 200 000-et kért, és - a korábbiakkal ellentétben - beérte volna egy 6000 fős kontingenssel is a német gyalogságból, 473
