Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 a saját nevében megbízólevelet ad Meerbottnak, hogy hozza tető alá a sokat emlegetett szövetséget, ám ez nagy kockázattal járt volna. Amióta (nagyjából egy évtizede) az Erdélyi Fejedelemség diplomatái rendszeresen jártak más, főleg protestáns hatalmak uralkodóihoz, újra és újra előfordultak olyan esetek, amikor az inkognitóban utazó követek lengyel vagy német területeken lebuktak, és az ellenérdekelt fél fogságába estek. Ez mindig kellemetlen helyzetet okozott, de egy hasonló malőr 1637-ben egyenesen katasztrofális lett volna, I. Rákóczi György ugyanis nemcsak nem volt nyílt ellensége a császárnak, de az előző évben egyenesen a támogatását kérte az oszmán oldalról érkező nyomással szemben, amit meg is kapott (egyes magyarországi ellenfelei, így Esterházy Miklós nádor rosszallása ellenére). Sőt, 1637 tavaszán az újonnan trónra lépő III. Ferdinánd meg is erősítette, hogy a szultánnal szemben a fejedelem számíthat a katonai segítségére.20 így - érthető módon - hatalmas presztízsveszteség lett volna, ha kiderül, hogy I. Rákóczi György hivatalos megbízottja ugyanennek a császárnak az ellenségeivel keresi a szövetséget. Bisterfeld erdélyi életefolyásához. In: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében. Herepei János cikkei. Szerk. Keserű Bálint. Bp.-Szeged 1965. 401. Erdőbényeiről lásd Szabó Miklós- Tónk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. (Fontes rerum scholasticarum 4.) Szeged 1992. No. 1207. 20 Szilágyi Sándor: Bevezetés. In: Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel X. 1637-1648. Szerk. Uő. Bp. 1884. 5-8.; Lukinich I.: Bethlen István i. m. 214-219., 310-314. Az 1620-1630-as évek fogságba ejtett követeiről lásd Kármán Gábor: Egy diplomáciai zsákutca. Bethlen Gábor házasságkötése Brandenburgi Katalinnal. Aetas 30. (2015) 3. sz. 11.; Uő: II. Gusztáv Adolf i. m. 726., 749. 21 I. Rákóczi György útlevele Heinrich Meerbottnak (Gyulafehérvár, 1637. aug. 21.). CarlWibling: Magyarország történetét érdeklő okiratok a svédországi levéltárakból. Történelmi Tár [15.] (1892) 458-459. A megbízólevelekkel kapcsolatos rendhagyó megoldásokról lásd Kármán Gábor: Külföldi diplomaták Bethlen Gábor szolgálatában. In: Bethlen Gábor és Európa. Szerk. Kármán Gábor - Kees Teszelszky. Bp. 2013. 174-178. 22 Meglepő módon a listának két verziója is fennmaradt, amelyek bár eltérő szöveggel (és eltérő menynyiségű pontba szedve), de gyakorlatilag ugyanazt az ajánlatot közvetítik, az egyedüli markáns különbség a két változat között, hogy a Rákóczi által igényelt pénzügyi támogatás összegét csak az egyik Már az 1620-as évek második felében is számos kreatív megoldás született hasonló problémák kezelésére az erdélyi külpolitikában (amelyek előtt a nevet nem tartalmazó megbízólevelekhez nem szokott nyugati diplomaták időnként meglehetősen értetlenül álltak), de a Meerbott számára kitalált módszer a szokatlanságával minden addigit messze felülmúlt. A hanaui lelkész ugyanis csak egy olyan levelet kapott a fejedelemtől, amelyben mesteremberek („artifices mechanici”) félfogadásával bízta meg.21 Meerbott ezen kívül még egy titkosírásos igénylistát tudott átnyújtani, saját bevallása szerint a fejedelem kézírásával (hogy az ügy titokban maradhasson, szerinte Rákóczi még a deákját sem akarta beavatni), amelyet a lelkész csak Danzigban kapott meg, ahová tőle függetlenül, kalandos úton, egy pisztolycsőbe tekerve jutott el.22 A listát a sifrírozást feloldva is benyújtó 472
