Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR Heinrich Meerbott 1637 márciusában úgy határozott, hogy meg kell tennie, ami tőle telik a protestánsok ügyének előmozdítása érdekében. Noha legszívesebben Axel Oxenstiernával lépett volna kapcsolatba, a svéd kancellár ekkorra már elhagyta a Német-római Birodalom belső részeit, így inkább Kasselbe utazott, ahol V. Vilmos hessen-kasseli tartománygróffal kívánt találkozni; ez a kálvinista fejedelem bírt ugyanis az egyik legkomolyabb sereggel mindazok közül, akik nem voltak hajlandóak elfogadni a prágai békét, és kitartottak a svédek mellett. Meerbottnak persze semmilyen hivatalos megbízólevele nem volt azon kívül, amelyben I. Rákóczi György nyomdászok verbuválásával bízta meg (és ami így dokumentálta azt, hogy egyáltalán kapcsolatban állt az erdélyi fejedelemmel), így csupán „alkövetnek” (subdelegatuÿ címezte magát. A tartománygróffal nem sikerült találkoznia, de eljuttatott hozzá egy húszoldalas orációt és a hozzáfűzött kiegészítéseket, amelyek egészen különleges keverékét mutatják az I. Rákóczi György addigi svéd kapcsolatainak kudarcáról szóló és a helyzet részletes ismeretéről tanúskodó apológiának, illetve egy millenárisra elképzelésekre épülő, az Antikrisztus elleni kitartásra biztató retorikai tűzijátéknak. Részletes javaslatot a szöveg nem tartalmazott, bár utalásokat a franciák által ígért segélyre és egy szövetség tető alá hozásának szükségességére igen. V. Vilmos nyilván érdeklődéssel olvasta Meerbott sorait, de aztán feltehetőleg követte a nála tartózkodó svéd diplomata tanácsát, és végül úgy engedte útjára a lelkészt, hogy saját nevében nem küldött vele levelet Erdély fejedelmének.18 18 Meerbott köszöntőlevele, orációja, a hozzá csatolt „aforizmák”, illetve Paul Ludwig idézett levelei mind ugyanabban a levéltári egységben maradtak fent: HStAM Rep. 4f Siebenbürgen nr. 1. Lásd még Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 221-243.; Hessen-Kassel szerepéről: Tryntje Helfferich: The Iron Princess: Amalia Elisabeth and the Thirty Years War. Cambridge, MA 2013. 16-40. 19 I. Rákóczi György levele Tolnai Istvánnak (Gyulafehérvár, 1637. aug. 17.). Szilágyi S.: I. Rákóczy György fejedelem levelezése i. m. 1223. A kolozsvári sáfárpolgár feljegyzéseiből tudjuk, hogy Meerbott 1637. augusztus 9-én érkezett Kolozsvárra, a fejedelem fiainak korábbi tanítójával, a hollandiai peregrinációból hazatérő Erdőbényei Jánossal és egy bizonyos „Joannes Lizelius ”-szal. Herepei János: Adatok Az út meglepően sok időt vett igénybe, még ahhoz képest is, ha beleszámítjuk, hogy Meerbottnak el kellett kerülnie a háború sújtotta vidékeket és különösen a császár és szövetségesei uralma alá tartozó régiókat (Kasselben azt mondta, Danzigon keresztül akar Erdélybe jutni). Augusztus első felében érkezett a fejedelemségbe, ahol hamar kiderült, hogy L Rákóczi György is ugyanabban látott gondot, mint mindenki más Meerbott diplomatakarrierje folyamán: a lelkész megbízólevél nélkül érkezett, így az általa sürgetett szövetségkötés hiába keltette fel a fejedelem érdeklődését, tárgyalási alapot nem jelentett. Ahogy Tolnai Istvánnak Rákóczi megírta: „az német ember [...] emleget valamit, de hitel kellene hozzá”.19 Azt természetesen megtehette volna, hogy engedve a biztatásnak, 471
