Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 Ügy tűnik, hogy a franciák a császár elleni hatalmi blokk életben tartásához I. Rákóczi Györgynek is szerepet szántak. Az 1634—1635 során folyó tárgyalásokról közvetlen forrást nem ismerünk, de Meerbott későbbi utalásaiból egyértelmű, hogy a Heilbronni Unióval kapcsolatos tárgyalásokra összegyűlt frankfurti konventen jelen lévő Bálintffyval az oda delegált francia követek is egyeztettek. Ennek keretei között olyan ajánlat is született, amely szerint Richelieu kormány zata hajlandó lenne pénzügyi támogatást nyújtani I. Rákóczi Györgynek - márpedig ugyanezt 1631 és 1633 között hiába kérte Erdély fejedelme II. Gusztáv Adolftól. Noha Oxenstierna szarkasztikus megjegyzése szerint ekkoriban a francia diplomácia legfontosabb célja az volt, hogy fenntartsa a káoszt, hogy aztán a zavarosban halászhasson, a szövetségi ajánlatot Richelieu külügyi adminisztrációja még évekkel később is számon tartotta.15 A fejedelem azonban nem élhetett a lehetőséggel: Bálintffy ugyan 1635-ben újra a Német-római Birodalomba utazott, de a prágai béke megkötésének hírére bizonytalanná váló helyzetben el sem jutott addig, hogy tárgyalópartnereivel egyeztethessen, a következő évben pedig Rákóczi a túlélésért küzdött.16 Az évtized első felében, uralmának stabilizálása közben számos ellenséget szerzett mind Erdélyben, mind a Fényes Portán, így amikor Bethlen István — aki 1630-ban kénytelen volt neki átadni a hatalmat - 1636 elején trónkövetelőként lépett fel ellene, egyáltalán nem volt biztos, hogy Rákóczinak sikerül megtartania trónját. A Szalonra mellett elért katonai siker ugyan elbizonytalanította a Bethlen István mellett kiálló budai pasát, így a trónkövetelőt sikerült megegyezésre és igényeinek feladására kényszeríteni, de a Fényes Portára menő erdélyi követségek még 1637 első felében is meglehetős szorongással várták, hogyan dönt a szultáni udvar a fejedelemség feletti uralom további sorsáról.17 15 Lásd Heinrich Meerbott idézett, V. Vilmosnak címzett orációját, illetve a hozzá csatolt „aforizmákat”: Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 221-243. Sajnos a frankfurti konventen tartózkodó francia követ levelezése nem említi a Rákóczi diplomatájával folytatott egyeztetéseket: Lettres et négociations du Marquis de Feuquieres, Ambassadeur extraordinaire du Roi en Allemagne, en 1633. & 1634. Tome I —III. Amsterdam 1753. Ugyanakkor a francia diplomáciai levelezésben 1636 tavaszán találunk arra adatot, hogy számon tartották a 100 000 arany erdélyi subsidium ígéretét: XIII. Lajos memoriáléja d’Avaux számára (1636. ápr. 15.). La mission de Claude de Mesmes Comte d’Avaux ambassadeur extraordinaire en Pologne 1634-1636. Publ. Franciszek Pulaski - Wladyslaw Tomkiewicz. Paris 1937. 134., 154. Feltehetőleg ezzel az ajánlattal kapcsolatban jelezték a hamburgi francia diplomaták 1637 közepén, hogy még nem érkezett rá válasz: St. Chaumont márki és d’Avaux gróf levele a királynak (Hamburg, 1637. júl. IL). Recueil de documents concernant l’histoire des pays Roumains tirés des archives de France XVI-e et XVILe siècles. Ed. Ioan Hudità. Ia§i 1929. 72. Oxenstierna megjegyzéséről lásd Goetze, S.: Die Politik i. m. 124. 16 Lásd Bálintffy idézett levelét (Hamburg, 1635. szept. 6/16.). HStAM Rep. 4f Siebenbürgen nr. 1., illetve Meerbott orációját: Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 229-231. 17 Lukinich Imre: Bethlen István támadása 1636-ban. Századok 46. (1910) 24-40., 98-112., 212- 227., 298-314., 477-494.; B. Szabó János: Két díván Budán. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és a magyarországi oszmán hódoltság elitje (1630-1636). Történelmi Szemle 61. (2019) 247-265. 470
