Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR szerepet játszhatott az is, hogy a hanaui lelkésznek még egy erdélyi levelezőpartnere akadt, Johann Heinrich Als ted herbor ni származású, Gyulafehérváron oktató professzor személyében, aki 1629-ben kapta meg Bethlen Gábor meghívását a fejedelemségbe. Nem tudjuk, hogy ismeretsége Meerbott-tal már korábbról származott-e, vagy Bálintffy követsége révén jött létre. Mindenesetre a kapcsolatnak alighanem az is fontos motivációt nyújtott, hogy a herborni tudós enciklopédista gondolkodásának ugyanúgy fontos részét képezték a millenárisra kérdések megválaszolására tett kísérletei, mint a hanaui lelkésznek. Míg előbbi 1627-ben megjelentetett Diatribe de mille annis Apocalypticis, addig utóbbi 1633-as Sententia definitiva című munkájával próbálta meghatározni a Végítélet pontos időpontját.13 Cubicularius, követ, áruló (?). A marosjárai Bálintflyak a 17. század közepéig. In: Hivatalnok értelmiség a kora újkori Erdélyben. Szerk. Bogdándi Zsolt - Fejér Tamás. (Erdélyi tudományos füzetek 287.) Kolozsvár 2017. 41. 13 Howard Hotson: Paradise Postponed: Johann Heinrich Alsted and the Birth of Calvinist Millenarism. Dordrecht 2000.; ViskolczN.: Reformációs könyvek i. m. 65-69., 80-83. Alsted leveleire Meer bott szintén a hessen-kasseli tartománygrófnak írott orációban utal, lásd Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 231. 14 A korszakkal kapcsolatos összefoglalások, a teljesség igénye nélkül: Sigmund Goetze: Die Politik des schwedischen Reichskanzlers Axel Oxenstierna gegenüber Kaiser und Reich. Kiel 1971. 112-176.; Michael Roberts: Oxenstierna in Germany, 1633-1636. In: Uö: From Oxenstierna to Charles XII. Four Studies. Cambridge 1991. 6-54.; Peter H. Wilson: Europe ’s Tragedy: A New History of the Thirty Years War. London 2009. 543-573.; Hermann Weber: Non verdeckten zum offenen Krieg: Richelieus Kriegsgründe und Kriegsziele 1634/35. In: Krieg und Politik 1618-1648: Europäische Probleme und Perspektiven. Hrsg. Konrad Repgen. München 1988. 203—217. A II. Gusztáv Adolf halálát követő időszak márpedig sok aggódni valóval látta el a történelmet üdvtörténeti távlatokban szemlélni hajlamos protestáns megfigyelőket. Axel Oxenstiernának ugyan 1633-ban a Heilbronni Unió létrehozásával sikerült a svéd király által összehozott szövetségi rendszert egyben tartania, de azt számos strukturális probléma és érdekellentét feszítette szét, és az 1634. szeptember 6-án lezajlott nördlingeni ütközetben elszenvedett vereség után gyakorlatilag szét is hullott. 1635. május 30-án a prágai békében a legtöbb német protestáns fejedelemség, I. János György szász választófejedelem vezetésével, kompromiszszumot kötött II. Ferdinánd császárral. Az egyezmény azonban számos hadviselő fél igényeit nem elégítette ki, például semmilyen garanciát nem tartalmazott a kálvinista vallásgyakorlat szabadságára. így a német háborúból tisztesen távozni akaró (és a seregükkel szembeni adósságaikat jelentős kártérítés megítélése nélkül kifizetni nem tudó) svédek mellett több német fejedelem is a harc folytatása mellett döntött. Döntésüket segítette az amúgy meglehetős gyanakvással figyelt francia diplomácia is: XIII. Lajos kormányzata már eddig is jelentős összegekkel finanszírozta a császárral szembeni ellenállást, most azonban Richelieu bíboros hajlandó volt nyíltan hadviselő félként színre léptetni Franciaországot.14 469
