Századok – 2021
2021 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Petrás Éva: Álarcok mögött. Nagy Töhötöm életei (Slachta Krisztina)
TÖRTÉNETI IRODALOM másrészt a jezsuita rendtől is eltávolították: először Dél-Amerikába küldték, majd 1948-ban kilépett a rendből és családot alapított. Kapcsolatba került a magyar emigrációval, a dél-amerikai diplomáciai testületek tagjaival, valamint a szabadkőművességgel is, végül pedig hazatelepülése érdekében a magyar állambiztonsággal is együttműködött. Életének utolsó, újra Magyarországon játszódó szakaszában pedig még a rendelkezésre álló különféle források ellenére sem könnyű megállapítani, hogy Nagy melyik (ál)arca lehetett maszk, és melyik a valódi. A Nagy Töhötöm életútját teljes körűen és gyakorlatilag minden hozzáférhető forrás feltárásával feldolgozó, 12 fejezetre tagolt mű a 20. század történetét kutatók széles tábora, egyben pedig a különböző részdiszciplínák képviselői számára is érdekes lehet. Az eredendően életrajz műfajú kötet szűkén értelmezve is egyház-, emigráció- és állambiztonság-történet egyben, miközben a második világháború mindennapjai, valamint Dél-Amerika története is fontos elemei a műnek. A néhol még a szakavatott kutató pontos vezetése mellett is csak többszöri olvasás nyomán követhető pályakép egyben a 20. század legviharosabb évtizedeinek krónikája is, ahogy az előszóban is olvashatjuk: történelem belülről. A kötet alapvető érdemei közé tartozik, hogy Nagy életútjának egyik korszaka és így a 20. század történetének egyik szegmense sem kap túlzott hangsúlyt, miközben egyik területet sem érezzük elnagyoltnak vagy kevésbé kidolgozottnak. A már önmagában is igen olvasmányos kötetet még inkább élővé, élettelivé teszi a szövegben szinte minden oldalon megjelenő eredeti idézetek sora, így nemcsak a főszereplő maga, hanem a szereplők sokasága kap szót. A szerző szinte kézen fogva vezeti az olvasót a források széles tengerében, aki ily módon maga döntheti el, hogy ki is lehetetett valójában Nagy Töhötöm. Egy életrajzíró szándéka minden esetben az életút és főbb csomópontjainak bemutatása, valamint az életmű feltárása révén annak megalapozott értékelése, de legalábbis összegzése. Petrás munkáját olvasva akár hiányérzete is támadhat a felületes olvasónak: nem kapunk készen elénk tárt összegzést, a szerző felnőttnek tekinti olvasóit s ránk bízza a sorozatosan egyre különösebb helyzetek megítélését, az eligazodást Nagynak az idő előre haladtával egyre szürreálisabb tervei között. Az idézetek formájában is megjelenő, széleskörű külföldi és hazai levéltári kutatások során feltárt források pedig nemcsak Nagy Töhötömtől származnak, vagy nemcsak róla szóló klasszikus levéltári források, hanem a kortársai által róla feljegyzett anyag is megjelenik, amelynek összegyűjtése és összeillesztése embert próbáló kutatói feladat lehetett. Az életút megismerése során kiderül, Nagy Töhötöm szenvedélyes amatőr fotós is volt, egyetlen hiányérzetünk így abból fakadhat, hogy nem ismerhetjük meg ezeket a Dél-Amerikában vagy a világ más pontjain készült képeket. Miközben a kötet fókuszában az életút fordulatainak és azok mozgatórugóinak feltárása áll, Petrás Éva pontos arányérzékkel adagolja az események megértéséhez szükséges háttérinformációkat, legyen szó a jezsuita rend vagy a magyarországi kereszténydemokrácia belső sajátosságairól, a dél-amerikai magyar emigrációról, a szabadkőműveségről vagy az állambiztonság tevékenységéről. Több hazai egyházi levéltár, amerikai és magyar nemzeti levéltárak, könyvtárak és kézirattárak, a magyar mellett a cseh és a román állambiztonsági levéltárak anyagai, valamint számos sajtótermék szintetizált feldolgozása nyomán születik meg az életút történeti összegzése. A szerző nem tér ki a magyar állambiztonság szervezeti felépítésére, az egyházak elleni fellépés és módszerek ismertetésére, sem pedig az állambiztonsági források történeti feldolgozásának, felhasználásának problematikájára - hiszen az érdeklődők számára ma már óriási mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre az állambiztonság történetére vonatkozóan -, így nem vonja el figyelmünket Nagy Töhötöm életének sodró lendületű alakulásáról. Ugyanakkor fontosnak tartom a kötet számos értéke közül kiemelni azt a módszertani vértezetet, ahogy Petrás a sokféle forráskezelési problémát felvető óriási és heterogén forrásanyagot használja, illetve, ahogyan azt finom arányérzékkel összeilleszti. 448
