Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
HARASZTI SZABÓ PÉTER egyházmegyén kívülről kerültek a káptalanba, és úgy tűnik, hogy kapcsolataik korlátozottak (vagy egyáltalán nem) voltak az egyházmegye és a káptalan vezetőivel. Ezzel szemben a hazai iskolázottsággal rendelkező klerikusok között többen nemesi származásúak lehettek - bár fontos hangsúlyozni, hogy egy jelentős részüknél a névhasználat miatt nem lehet a kérdést eldönteni, — másrészt inkább támaszkodhattak egyházi vagy területi kapcsolataikra előrejutásuk során. Mint azonban Verger arra felhívta a figyelmet, a peregrinusok beépülése az adminisztratív pozíciókba és az egyházi hierarchiába eltérő mértékben ment végbe Európában. Közép-Európában a nemesség erősebben őrizte pozícióit, ezért itt az egyetemeknek a karrierekre gyakorolt jótékony hatása nem volt olyan erős, mint nyugaton.102 Az elemzett példák alapján azonban látható, hogy a Magyar Királyságban is megindultak ezek a folyamatok, valamikor a 15. század elején. Az egyház eleve sokak számára kínálta fel a társadalmi emelkedés lehetőségét, akiknek viszont nem voltak meg a megfelelő kapcsolatai vagy nem mozogtak megfelelő társadalmi körökben, ami segíthette volna bejutásukat egy-egy jelentősebb javadalomba, azoknak az egyetem jelentette a kitörési pontot. 102 Verger, J.: Men of Learning i. m. 150-154. Fontos kiemelni, hogy azok a polgár családok, amelyek egyetemre küldték valamelyik gyermeküket, nem hagytak fel a korábbi foglalkozási formáikkal, amire Verger szintén hoz példákat. Összegzés Vizsgálataim során a tömeges magyar peregrináció kezdeti időszakában elemeztem a magyar egyház vezető pozícióiba került, egyetemet járt személyek karrierjét. E csoporttal kapcsolatban nemcsak az figyelemre méltó, hogy legalább minden ötödik méltóságviselő rendelkezett egyetemi tapasztalatokkal (kb. 340-365), hanem az egyetemeknek a társadalmi mobilitásban betöltött szerepe is kiemelendő. Szemben a német és lengyel egyházzal, amely az egyházi javadalmak jelentős részét a nemesség számára tartotta fenn, a magyar klérus nem fogalmazott meg ilyen kritériumokat. A folyamatok mégis nagyban hasonlítanak. A régión belül, tőlünk északra és nyugatra nem nemesek többnyire valamilyen akadémiai grádus birtokában juthattak jelentősebb javadalmakhoz, arányuk pedig csak akkor kezdett növekedni (nagyjából a 14-15. század fordulójától), amikor a polgári és jobbágyi rétegben megérett az elhatározás egyetemi tanulmányok folytatására. Magyarországon a polgárság és kis mértékben már a jobbágyság is felismerte az egyetemi tanulmányokban rejlő lehetőségeket a Zsigmond-korban. A vizsgált csoport egyharmad része közülük került ki, de a külföldi származásúak közül is sokan érkeztek polgári miliőből. Számukra a préposti stallumok vagy a főpapi székek ekkor még jórészt elérhetetlenek voltak, ugyanakkor 393
