Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
A MAGYAR KÁPTALANOK VEZETŐ MÉLTÓSÁGAINAK PEREGRINÁCIÓJA A ZSIGMOND-KORBAN a lector, cantor és custos méltóságok elnyerésében a nemesség komoly vetélytársai lettek. Legtöbbjük számára az egyetem jelentette az egyetlen kitörési pontot. Az idő előrehaladtával pedig ezeken a posztokon folyamatosan emelkedett is a peregrinusok száma. A káptalanok növekvő igényét irántuk jól mutatja, hogy amennyiben nem volt egyetemen képzett személy e három méltóság egyikén, akkor egy olyan javadalmast küldtek ki az egyetemre, aki már birtokolta a kérdéses méltóságok valamelyikét. A korszak végére a káptalanok egy részében már folyamatosan megtaláljuk a peregrinusokat az oszlopos kanonokok között, míg néhány esetben a három közül legalább egy már a korszak egészében egyetemet járt személy volt. Több esetben ki lehet mutatni az egyetemi diáktársakkal való ismeretség, a fokozatszerzés vagy a megszerzett tudás jelentőségét/hatását a karrierépítés során. A társadalmi állás és a földrajzi származás sok esetben egy irányba mutat: a peregrináció lehetett az a tényező, amely segíthetett a csoport egy jelentős részének előbbre jutni az egyházi pályán. Alacsony társadalmi státuszból, olykor a javadalomviselés későbbi helyétől földrajzilag is távol született személyek esetében az egyetemi képzettség bírhatott akkora erővel, amely némiképp ki tudta egyenlíteni az esélyeket egyházi előmenetelük során. PEREGRINATION OF THE LEADING DIGNITARIES OF HUNGARIAN CATHEDRAL CHAPTERS DURING THE REIGN OF SIGISMUND OF LUXEMBURG (1387-1437) By Péter Haraszti Szabó SUMMARY Medieval peregrination became a mass phenomenon in Hungary during the reign of Sigismund of Luxemburg. In the framework of this transformation of peregrination, the paper explores the careers of the chief dignitaries of the Hungarian cathedral chapters and the most important collegiate chapters. Within the group examined, roughly every fifth person can be said to have had some university experience (about 340 to 365 people). In this period already the townspeople (and, to a limited extent, even the peasantry) came to appreciate the benefits of university education, and thus a third of the analysed people came from their ranks. Although provostries or prelacies were as yet still unavailable to people of urban or peasant background, they posed a serious challenge to the nobility in the race for the achievement of the positions of lector, cantor, or custos. The growing need for university training is clearly proved by the fact that if none among these dignitaries serving simultaneously had attended a university, one of them was sent abroad to study. By the end of Sigismund’s reign the presence of dignitaries with university studies abroad was continuous, and with regards to the whole of the period examined it can be stated that at least one among the incumbents of the three chief canonries was a person with university experience. 394
