Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Jankó Ferenc: Változó földrajzi nézőpontok: Burgenland és Nyugat-Magyarország az első világháború előtt és után
JANKÓ FERENC ben is előképe a „Kronprinzenwerk”-nekJQ jóllehet ennek a 21 kötetes (6 általános és 15 területi kötet), 1879 és 1889 között megjelent sorozatnak az egyes darabjai viszonylag rövidek (egyenként 100 oldal körüliek) voltak, így terjedelmükben a Die Völker Österreich-Ungarns sorozat köteteitől is jóval elmaradtak. Minden tartományt, országot egy-egy szerző ismertetett. A magyar részt Schwicker írta, akinek ez a mű az egyik utolsó földrajzi-történeti munkája volt. A nemzetiségi helyzetet tárgyaló bekezdésekben ismét fontos megállapításokat tett: például azt, hogy a magyarság az országhatárok mentén mindenhol kisebbségben van, illetve hogy az ott lakó nemzetiségek határon túli testvéreikkel szoros kapcsolatot ápolnak - köztük a nyugat-magyarországi németek az alsó-ausztriai és a stájer németekkel. A könyv részletezettségének szintjét — amely azonban még nem érte el a „Kronprinzenwerk”-& — jól mutatja, hogy a Nyugat-Magyarországgal, lényegében a Dunántúllal foglalkozó fejezete 26 oldalt tett ki. Ebben útikönyvszerűen haladt végig a fontosabb városokon és tájakon, főképp a vasútvonalakat követve. Különösen sok figyelmet fordított Sopron történelmére, építészeti emlékeinek, gazdaságának bemutatására, s Moson megyéhez képest az általa felső Vas megyének (Ober-Eisenburg) nevezett, „tájképi szépségekben gazdag területnek”, tehát nagy vonalakban a mai Dél-Burgenlandnak a leírására. Itt a korábbi könyvéhez vissza-visszanyúlva a hienc népcsoporttal is foglalkozott néhány bekezdés erejéig, így tanúsítva újra néprajzi érdeklődését. Figyelemre méltó, hogy ebben a munkában az egész nyugati határszélt — számításai szerint mintegy 5754 km2-t — Mosontól Körmenden át a stájer határig, azaz a Mosoni-síktól a Lapines völgyéig a heáncok vagy hiencek által lakott területként határozta meg, vagyis egy kalap alá vette a „Gebirgsheanzen” és a „Hadbauern” (Heidebauern) németséget. A 250 ezer főnyi német lakosságot a következőképpen jellemezte: „A németek 40 000 protestáns kivételével, akik a 16. és a 18. században vándoroltak be, következetesen katolikusok. Ezek a németek Magyarország legrégibb lakói közé tartoznak, és legalább részben bajor telepesek utódai, akik az avarokkal való harcok után Nagy Károly idejében telepedtek le az Ostmarkban, egészen a Rábáig. A heáncok nyelvükben, modorukban, lakásukban, ruházatukban és észjárásukban sok sajátos vonást tartottak meg, amelynek révén a környező alsó-ausztriai, stájer németségtől jelentősen különböznek.”20 21 Schwickernél találjuk meg tehát azokat az első monografikus feldolgozásokat, amelyek minden bizonnyal jelentősen formálták, illetve megalapozták az osztrák közvélemény viszonyulását a németek lakta Nyugat-Magyarországhoz. 20 Johann Heinrich Schwicker: Das Königreich Ungarn. In: Die Länder Österreich-Ungarns in Wort und Bild. Hrsg. Friedrich Umlauft. Zwölfter Band. Wien 1886. 21 Uo. 119. [Az idézet a szerző fordítása. - J. E] 359
