Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA betyárkérdést összevetni a kolerajárvánnyal. Az azonban szembetűnő, hogy számos biztonsági kérdés, különösen az ideológiai alakzatúak a modernizációval, sok esetben annak árnyoldalaival mutatnak szoros összefüggést. Magyarországon a modernizáció aranykorát a dualizmus időszaka jelenti, ezért is érdemes erre a korszakra biztonságtörténeti perspektívából is állami fordulópontként tekinteni. Bizonyos biztonsági kérdések meg sem fogalmazódtak volna a premodern időkben, és ennek oka minden bizonnyal a társadalmi változásokban keresendő. A modern kor kezdetén egyre nagyobb elvárás nehezedett az államra — az uralkodóra éppúgy, mint a kormányokra és a közigazgatásra - a tömegek biztonságának szavatolása érdekében, ami már nem merült ki egy-egy háború elkerülésének vagy éppen megnyerésének magasztos feladatában. A béke önmagában csak az emberek fizikai biztonságát garantálja, de nem a biztonságérzetét. Háborús vagy egyéb vészhelyzet számos olyan biztonsági kérdés felfüggeszt, amely békeidőben nagyon is aktuális. A foucault-i értelemben vett kormányozhatóság ^gouvernementalité) jegyé ben a modernizálódó állam egyre több feladatot vállal magára, a társadalom egyre nagyobb szeletét akarja irányítani. A 19. század végére egyre inkább adminisztratívvá, kormányzativá váló államban kiépülnek azok az intézmények, eljárások, illetve mikrohatalmi stratégiák, amelyek lehetővé teszik annak az egész népességre irányuló hatalmi formának a gyakorlását, amelynek a legfőbb technikai eszközei a biztonsági intézkedések.88 Mindeközben a politika véglegesen kikerül az uralkodó és tanácsadóinak szűk köréből, és a közvélemény, tehát az időről időre szavazó állampolgárok tömegei politikai tényezővé válnak. Az ő befolyásolásuk miatt a propaganda szerepe megnő: a félelemképzés pedig nagyon erős érzelmi mozgósító energiákkal bír, ezért a politikai szereplők beemelik azt az eszköztárukba. Szintén feltűnő, hogy a dualizmus kori elitek mint biztonsági aktorok a korszak kezdetétől egyre nagyobb rendszerességgel és egyre több kérdésben deklarálták magukat vagy közösségeiket egzisztenciálisan fenyegetettnek, így legitimizálva a törekvéseiket a túlélés, azaz a modern kor kihívásaival való megbirkózás érdekében. Ezzel egyszersmind igyekeztek a politikai ellenfeleiket illegitimnek minősíteni. Mindkét esetben erősen támaszkodhattak az eltömegesedő társadalmat befolyásoló modern médiára. Ahhoz, hogy valamit biztonsági kérdéssé lehessen nyilvánítani, fel kell tudni mutatni egy idealizált állapotot, amelyet meg lehet védeni a fenyegető veszélyektől. Ahhoz pedig, hogy ennek szükségességét minél többen elfogadják, modernizáló homogenizálásra van szükség. 88 Michel Foucault: A „kormányozhatóság”. In: Uő: A fantasztikus könyvtár. Bp. 1998. 106-123. 34
