Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS a legjobb mutatóval (76,4), ami a 27. helyre volt csak elég, a második legjobb arányt az 52. Besztercebánya (67,5), a harmadikat pedig a 79. Nagyszeben (61,6) tudta felmutatni. A részleges regionális centrumnak minősülő Kassa (58,7) a 90., Nagyvárad (54,8) a 105., Temesvár (49,5) a 122. A teljes értékű regionális centrumok közül a legjobb értéket (52,3) Kolozsvár mutatta fel, amellyel a 115. volt e sorrend szerint. Mutatói Debrecent (47,8) a 131., Pozsonyt (46,9) a 135., Szegedet (27,2) pedig a 199. pozícióba helyezték. Mindez azt mutatja, hogy ha a modernebb, feltörekvő településekkel a kínálati sokféleség terén a régi városok nem is tudtak lépést tartani, továbbra is számottevő iparos- és kereskedő eltartóképességgel rendelkeztek. Másrészt azt is jelzi, hogy a funkcionális városhierarchia felső szintjéhez sorolt települések társadalma ekkor még nem minden tekintetben rendelkezett olyan fizetőképes kereslettel, mint a már bizonyos mértékig megkopott fényű, ám nagymúltú városok. Noha a különböző aspektusok alapján készített rangsorok kétségtelenül megragadják a városiasodottság egy-egy fontos vetületét, ezeket nem egymás ellenében, hanem többdimenziós képet alkotva, tanulságaikat felhalmozva érdemes használni a további elemzések során. Láthattuk, regionális sajátosságok is közrejátszanak abban, hogy mely foglalkozások tartoznak elválaszthatatlanul az egyes városhierarchia-szinteknek a mesterségek jelenlétében megnyilvánuló életvilágához. Míg a kovács, az asztalos, a cipész, a férfiszabó és a vegyeskereskedő mindegyik, a bognár, a kocsmáros, a mészáros, a bádogos, a vendéglős-szállodás, a kőműves és a fűszer-, gyarmatáru kereskedő egy-két kivételt leszámítva csaknem minden város elmaradhatatlan mesterségének számított, addig a lakatos és az órás már csak a teljes értékű középvárosoktól kezdődő hierarchia szintek településein volt megtalálható. Minden részleges megyeszékhely-szintű, illetve a feletti szinten lévő városban a városkép része volt a cukrász, valamint a könyvkötő műhelye, illetve — e szintek egyetlen települése kivételével - a könyvkereskedő üzlete. A teljes értékű megyeszékhely-szintű városok szintjén, s attól felfelé mindenütt működött könyvnyomda, s jelen volt a női szabó, a szobafestő, az építési vállalkozó és a rőfös-, kézműáru kereskedő. A részleges fejlett megyeszékhelyektől kezdve minden városban volt mézeskalácsos-viaszgyertyaöntő, rézműves, arany- és ezüstmüves, fény képész, kárpitos, kereskedelmi és műkertész, szatócs, divatáru kereskedő, fakereskedő, dohány- és szivartözsde, továbbá borkereskedő. A teljes értékű fejlett megyeszékhelyek szintjétől hozzátartozott a városi életvilághoz a kávéház és a temetkezési vállalkozó irodája, s aki elhunyt hozzátartozója számára síremléket akart készíttetni, helyben talált kőfaragó mestert is. A speciálisabb igények kielégítésére rendelkezésre állt a reszelővágó vagy éppen a kesztyűs műhelye, illetve a díszmű- és norinbergiáru kereskedő üzlete. 339
