Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS réteg.30 A hierarchia listáján első és második pozíciójából a tradicionális jellegű Debrecen (179 iparág) a 7., illetve a modernebb Kolozsvár31 (171) a 9. helyre esik vissza. Miközben Kassa (168) az 5., Pécs (157) a 7. helyről a 10.-re, illetve a 14.-re csúszik le, addig Brassó (182) a 15.-ről az 5., Sopron (175) a 11.-ről a 8. helyre emelkedik az ipari és kereskedelmi foglalkozások sokfélesége alapján. A harmadik és negyedik szintet jelentő fejlett megyeszékhelyek települései között a Miskolc (160) és Nagyszeben (158) megőrizte a 12., illetve a 13. pozícióját. A hierarchikus rangsor szerint az eredetileg e csoportot alkotó 14 település közül csak három csúszott lejjebb: Marosvásárhely (127) a 10.-ről a 24.-re, Besztercebánya (113) a 16.-ról a 37.-re, Máramarossziget (110) pedig a 21.-ről a 43. helyre. Emelkedett viszont Győr (163) a 17.-ről a ll.-re, Szabadka (147) a 23.-ról a 15.-re, Kecskemét (136) a 22.-ről a 19.-re. A Duna vízi útja mellett már a 19. század első felében is nagyszabású terménykereskedelmet lebonyolító Baja 1892-ben teljes értékű középvárosként a hierarchikus rangsor 74. helyén állt, 139 féle különböző iparával és kereskedésével azonban 56 lépcsőfokkal magasabbra, a 18. helyre lépett fel. A közép- és kisvárosok mezőnyéből több alföldi település is jelentős emelkedést könyvelhet el az ott található szakmák viszonylag gazdag választéka révén (például Hódmezővásárhely a 102.-ről a 32.-re, Cegléd a 92.-ről az 51.-re, Szentes a 93.-ról az 53.-ra, Orosháza a 100.-ról az 54. helyre). Tehát nem volt ritka az akár 50-70 lépcsőfoknyi hely változtatás. Figyelemre méltó, hogy a városhierarchia alsóbb régióiban található tradicionális jellegű, egykori szabad királyi városok egy része a különböző iparűzők rendelkezésre álló választéka alapján jobb pozíciót foglalt el, mint a központi funkcióik alapján számított rangsor szerint. Ilyen például Selmec- és Bélabánya (81 féle, 97. helyről — 91. helyre), Bártfa (79 féle, 104. helyről — 93. helyre), Kismarton (71 féle, 156. helyről — 117. helyre), Bazin (59 féle, 166. helyről — 156. helyre), Szakolca (57 féle, 169. helyről - 162. helyre), ahol a jelek szerint a fősodorból való leszakadás dacára tovább élt egy viszonylag erősebb és szélesebb körű szolgáltatások iránti polgári igény világa. 30 Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban. In: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. Bp. 2006. 272., 274. 31 Vö. Uo. 282-283. 3. táblázat. 32 Vö. Beluszky P: Az (egykori) szabad királyi városok i. m. 286-287. A nagyobb mértékű pozícióvesztés a megyeszékhely-szintű városoktól indul meg, innentől kezdve szinte tömeges az átrendeződés. Eperjes 110 féle üzletággal a 28.-ról a 41.-re, Beszterce (108 féle iparral és kereskedéssel) húsz helyet rontva a 46. pozícióba csúszott le. A jelentősebb hanyatlást elszenvedő települések egy része a lemaradó hajdani szabad királyi városok közül került ki.32 Ezek közé 337
