Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
A MAGYARORSZÁGI VÁROSOK ÉLETVILÁGA A FOGLALKOZÁSOK TÜKRÉBEN 1892-BEN tartoztak az egykori nemesfémbányász városok, mint Abrudbánya, amely a városhierarchia 115. helyéről a helyi 53 féle ipari és kereskedelmi foglalkozás alapján a 169. helyre esett vissza, vagy mint Breznóbánya (49 féle foglalkozás, 148. helyről a 180. helyre csúszott). De ilyen volt az egykori kisebb piacközpontok közül például Zólyom és Hátszeg is: az előbbi a 122. helyről 19, az utóbbi a 148.-ról 32 helyet rontott. A településeken jelenlévő szakmák sokfélesége szerinti sorrend és a Beluszky Pál módszere révén kialakított hierarchikus rangsor közötti gyakori és nagymértékű eltérések azt mutatják, hogy a központi funkciók megléte alapján konstruált „erősorrend” nem mindig fejezi ki a helyi társadalom városi ellátottság iránti igényét, nem egyszer alsóbb hierarchiaszintekhez tartozó településeken sokrétűbb szolgáltatások álltak a helybéliek, illetve a vonzáskörzetük rendelkezésére. Ezzel még korántsem merítettük ki az alternatív rangsorok szerinti összehasonlítás lehetőségeit. Ezek közül érdemes még azt megnézni, milyen eredményeket mutat az önálló iparosok és kereskedők összevont számának ezer lakosra vetített aránya. Ennek alapján lényegesen felborul a jelenlévő foglalkozások sokfélesége szerint kibontakozott kép. E tekintetben 1892-ben a legjobb mutatóval (116,5) egy mindössze 1854 lakosú kisközség, a funkcionális városállomány teljes értékű középvárosai sorába tartozó, a hierarchia 78. helyén álló Liptószentmiklós rendelkezett. A szakirodalom e települést azon „népességükhöz, gazdasági súlyukhoz képest magas hierarchiaszintű városok” között emlegeti, amelyek a „»kiegészítő« városi jegyekkel is alig rendelkeztek”.33 Úgy vélem, az a körülmény, hogy a kétezer főt el sem érő népessége 216 önálló iparosnak és kereskedőnek is megélhetést biztosított, árnyalja ezt a kijelentést. Nem sokkal maradt el Liptószentmiklóstól az akkor nagyközség státusú, 1765 lélekszámú, s a városhierarchia csaknem legvégére, a 213. helyre sorolt Szepsi (113,9), valamint a két rendezett tanácsú város: Szászrégen (113,6) és Kézdivásárhely (101,1). 33 Uo. 270. Feltűnő, hogy az ezer lakosra jutó iparos-kereskedő arány szerinti sorrend első 26 helyén a városhierarchia legalsó négy szintjéhez tartozó település osztozik, amelyek zöme a hierarchikus rangsor második felében foglaltak helyet (rangsorátlaguk: 128,7). Egykoron mindegyik jelentősebb polgárváros volt. Például az 5-7. helyen állt Dunaszerdahely (rangsor: 153., mutató: 97,2), Vágújhely (126. - 96,2), Nagymarton (210. - 92,4), a 9-11. helyen: Szenice (173. - 91,0), Varannó (198. - 89,9) és Zsolna (127. - 89,9). A városhierarchia három legfelső szintjéhez tartozó városok közül Maros vásárhely rendelkezett 338
