Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
A MAGYARORSZÁGI VÁROSOK ÉLETVILÁGA A FOGLALKOZÁSOK TÜKRÉBEN 1892-BEN elő, ám ebből csak 113 iparág és 51 kereskedés volt olyan, amelynek a művelői legalább a városhierarchia azonos szintű településeinek minimum a háromnegyedén megtalálhatóak voltak (1. és 2. melléklet23 ). Négy iparág és egy kereskedelmi üzletág akadt, amely jelen volt a városállomány valamennyi településén: a kovács, az asztalos, a cipész, a férfi szabó, illetve a vegyeskereskedés. Mindössze csupán egykét városból hiányzott a bognár, a kocsmáros, a pék és a bádogos. A városi alapellátás mesterségei sorába tartozott a hentes és a mészáros, az építőiparok közül az ács, a kőműves és a kéményseprő', a ruházati iparok közül a borbély fodrász, a csizmadia, a kalapos és a szűcs. A városképnek jóformán elmaradhatatlan részét alkotta nemcsak a vendéglő, hanem a szálloda és a gyógyszertár épülete, valamint az órás és a lakatos műhelye. A vegyeskereskedők boltjai mellett a kereskedések palettáját a fűszer- és gyarmatáru-kereskedő, a szatócs és a rőfös- és kézműáru-kereskedő üzlete tette teljessé. Városaink mezőgazdasághoz kötődését jelzi az elemi erővel hajtott {vízi-, száraz-, szélj malmok, illetve a kádár, a kötélgyártó és a szíjgyártó mesterség szinte hiánytalan jelenléte. (Noha az utóbbi a városi alapiparok rangsorában az utolsó helyet foglalta el, ám így is előfordult a városállomány 91,2%-án.) 23 Az említett mellékletek a tanulmány végén találhatók. 24 A közigazgatási beosztás nem mindig igazodik pontosan a nagy tájegységek határaihoz, ezért a szakirodalomban több megoldási javaslat is van e nehézség feloldására. A magam részéről a Csató Tamás által kidolgozottat követem, azzal a különbséggel, hogy tőle eltérően Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyét Budapest nélkül számítom, elkerülendő a sajátos helyzetéből adódóan dinamikusan fejlődő főváros torzító hatását. Alföld: Arad, Bács-Bodrog, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szabolcs, Szatmár, Ternes, Torontál; Dunántúl: Baranya, Esztergom, Fejér, Győr, Komárom, Moson, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém, Zala; Felföld: Abaúj-Torna, Árva, Bars, Beteg, Borsod, Gömör-Kishont, Heves, Hont, Liptó, Máramaros, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes, Trencsén, Turóc, Ugocsa, Ung, Zemplén, Zólyom; Erdély: Alsó-Fehér, Beszterce-Naszód, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szilágy, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, Udvarhely. Vö. Csató Tamás: A belkereskedelem Magyarországon a 19-20. században. Bp. E. n. 15., 139-141. Jóllehet, tetten érhető az a tendencia, miszerint a városhierarchia magasabb szintjei felé haladva egyre többféle ipar és kereskedés található, azonban a történeti valóságot nem egy csúcsán álló piramis, hanem inkább egy feje tetejére állított fenyőfa szabálytalanabb képe modellezi megfelelőbben. Egyáltalán nem ritka az olyan helyzet, hogy a szintváltásoknál törések vannak, nem mindig folytatódik, hanem megbicsaklik a magasabb városszinten egy foglalkozás jelenléte, majd a következő szinten már ismét erőteljes a térfoglalása. Tovább árnyalják a képet a regionális különbségek is: vannak olyan nagytájak,24 ahol már alacsonyabb hierarchiaszinten is elmaradhatatlan egy-egy olyan mesterség, amely országos viszonylatban majd csak magasabb szinten válik a városiasodottság egy adott fokának jellemzőjévé. 324
