Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS A funkcionális kisvárosok mesterségei Az előzőekben ismertetett két tucatnyi iparnál és négy kereskedésnél jóval több foglalkozást lehetett megtalálni a 75 funkcionális kisvárosban. Ezekben átlagosan 41,6 különböző ipar művelője volt jelen. A legszerényebben ellátott kisvárosokban (Teke, Marosludas) 23 féle, a legtöbb választékot nyújtó Iglón 74 féle mesterség fordult elő. E hierarchiaszint módusza - vagyis az adatsor legtöbbször előforduló értéke — 35. A szórás (amely azt mutatja meg, hogy a mennyiségi értékek átlagosan mennyivel térnek el az adatsorunk számtani átlagától) értéke 10,6. A jelenlévő különböző kereskedések két szélső értéke 1 (Dárda) és 26 (Galgóc) volt. A kisvárosok szintjének számtani átlaga 14, a módusza 18, a szórás értéke 5,3. Regionálisan számottevő eltérés mutatkozott. Erdélyben az országos átlag alatti értéket mutatott a rendelkezésre álló kereskedések és különösen az iparok átlaga (vö. 1. melléklet). A Felföld és a Dunántúl kisvárosainak több mint háromnegyed részében a női szabó és a könyvkötő munkáját is igénybe lehetett venni, s az utóbbi nagytáj minden városában takács is űzte még az iparát. Részleges középvárosok A kisvárosok szintjéhez képest hat iparággal és háromféle kereskedéssel gazdagabb a részleges középvárosok általános szakmakínálata. A női szabó és a könyvkötő ipara ezen a szinten immár nemcsak a Felföld és Dunántúl, hanem az Alföld és Erdély városait is egyaránt jellemzi. Az urbanizáltságot könyvnyomda, szobafestő és cukrász, valamint fa-, vas- és gabonakereskedők jelenléte is nyomatékosítja. A 33 városban átlagosan 48,7 iparág (módusz: 52) fordult elő. Zsarnócán volt a legkevesebb (24), Kőszegen és Érsekújváron pedig a legtöbb (67) féle mesterség. A szórás országos értéke 9,7. A kereskedések terén a települések közül Szepesbélán volt a minimum (5 féle), s ugyancsak Érsekújváron a maximum (32). A szint országos átlaga 17,2 volt. A módusz: 23. A szórás 6,6. A többi nagytájhoz és az országos adatokhoz képest Erdély ezúttal is szerényebb értékekkel rendelkezett. A regionális sajátosságokat mutatja, hogy az alföldi és a dunántúli nagytáj városainak 100%-án s a felföldiek 78,6%-án működött kötélgyártó műhely. Építőmestert építési vállalkozó szakértelmét a Dunántúl mindegyik e szinthez tartozó településén, az Alföld városainak pedig túlnyomó többségén (87,5%) igénybe lehetett venni. A dunántúli városokban mindenhol, a Felföldön a városok csaknem négyötödében volt bőrkereskedőnek székhelye. Alföldön regálebérlő (87,5%) és terménykereskedő (75%), Dunántúlon lisztkereskedő (100%) és rövidáru kereskedés (83,3%), Erdélyben pedig szeszkerekedés, valamint dohány- és szivartözsde (78,6-78,6%) gyakori jelenléte színesítette a városok helyi szolgáltatás-kínálatát. 325
