Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS legalább 75,1%-ával rendelkezik, akkor e hierarchikus szinten teljes értékű, ha 50,1—75%-ával, akkor a hiányos, ha 25,1—50%-ával, akkor a részleges központok közé sorolja.15 (Bizonyos munkáiban azonban az egyes szinteken belül csupán két altípust - teljes értékűek, illetve részlegesek - különböztet meg.)16 15 Uö: Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz i. m. 125. 16 Lásd például Uö: A polgárosodás törékeny váza i. m. 17 Uö: Vég kiárusítás I. Beluszky Pál válogatott társadalomföldrajzi tanulmányai (1959-1992). Bp. 1992. 28. 12. jegyz. 18 Szulovszky J: A magyarországi városállomány 1892-ben i. m. Tapasztalati úton öt funkciócsoportot, illetve városhierarchia-szintet különített el a rájuk jellemző intézmények hatóköre alapján. E szintek egyúttal sajátos településtípusokat is kijelölnek, amelyeket a 19-20. század fordulójára vonatkozóan így jellemzett: I. Regionális centrumok. Intézményei egyetemek, főiskolák, királyi ítélőszékek, országos biztosítótársaságok ügynökségei, kerületi iparfelügyeletek, postaigazgatóságok, bányakapitányságok, királyi főügyészségek stb. Ezek az intézmények 2-18 településen fordultak elő. II. Fejlett megyeszékhelyek. Intézményei: kereskedelmi és iparkamarák, reálgimnáziumok, ügyvédi kamarák, erdőfelügyelőségek, az Osztrák-Magyar Bank fiókjai stb. Ezek 19—39 településen működtek. III. Megyeszékhely-szintű városok. Intézményei: megyei törvényszékek, pénzügy igazgatóságok, tanítóképzők, kórházak, királyi ügyészségek stb. 40-79 településen voltak megtalálhatóak. IV. Középvárosok. Intézményei: közjegyzők, gimnáziumok, pénzügyőrségek, vasúti mérnökségek, csendőr szakaszparancsnokságok székhelyei stb. Ezek 80-185 településen voltak fellelhetők. V. Kisvárosok. Járási székhely szintű intézmények: járásbíróságok, adóhivatalok, kincstári postahivatalok, szolgabíróságok stb. 186-380 településen fordultak elő. Az utóbbi két kategória kapcsán indokolt megjegyezni, hogy a közép-, illetve a kisváros elnevezés nem áll kapcsolatban a település lélekszámával, pusztán az ellátott városi funkciók méreteire, összetételére utal.17 Egy korábbi munkámban Beluszky Pál feldolgozásaihoz képest azzal a különbséggel vállalkoztam az 1892. évi városállomány feltérképezésére,18 hogy csak a szűkebben vett Magyarországra összpontosítottam, s eltekintettem a közjogilag ugyan idetartozó, ám területileg Horvát-Szlavónországba ékelődő Fiume, valamint Zágráb és a többi horvát település vizsgálatától. A számítások elvégzéséhez az adatokat elsősorban az 1892. évi helységnévtárból, kisebb részben pedig a Magyarország iparosainak és kereskedőinek czim- és 321
