Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
A MAGYARORSZÁGI VÁROSOK ÉLETVILÁGA A FOGLALKOZÁSOK TÜKRÉBEN 1892-BEN fel lehessen tárni. Az életvilág a világnak az a megjelenési formája, amely az ember számára mindenekelőtt ismert, amelyhez a legközvetlenebb viszony fűzi, vagyis a világ mindenekelőtt adott, legkonkrétabb megjelenési módja.10 Edmund Husserl (1859-1938) fenomenológiai munkássága óta az életvilág fogalma újra és újra inspirációt jelent a társadalomtudományi kutatások számára.11 Dolgozatomban az 1892-ben Magyarországon élt embereknek azt a tapasztalati horizontját szeretném feltárni, hogy a különböző várostípusokban mely mesterségek megléte lehetett számukra természetes. Ismeretes, hogy ekkoriban az élelmiszer- és a ruházati iparokban dolgozott az iparosok zöme. Vajon a településhierarchia mely szintjeihez tartozó településeket kellett azoknak felkeresni, akiknek nem az alapellátás szakmáira, hanem ritkább foglalkozások művelőinek a szaktudására volt szükségük, például a könyvkötő, a kárpitos, az aranyműves, az órás vagy éppen az üveges szolgálataira? 10 Vö. Marosán Bence Péter: Kontextus és fenomén I. Igazság, evidencia és tapasztalat Edmund Husserl munkásságában. Bp. 2017. 11 A közelmúlt magyar publikációi közül: Életvilágok és társadalmi gyakorlatok a 18-20. században. Szerk. Csikós Gábor et al. (Vidéktörténet 1.) Bp. 2017.; Németh Krisztina: Életvilág-értelmezések. Utak felbomlott világokhoz. Bp. 2018.; Ö. Kovács József: A vidéki életvilágok szétrombolása. A középkelet-európai kommunista diktatúrák és a vidék. In: Területi-társadalmi törésvonalak és a boldogulás útjai. Szerk. Csikós Gábor et al. (Vidéktörténet 2.) Bp. 2019. 339-349. 12 Vö. Mendöl Tibor: A helyzeti energiák és egyéb tényezők szerepe városaink valódi nagyságában és jellegében. Földrajzi Közlemények 64. (1936) 6-7. sz. 98-108., 8-10., 121-132. 13 Módszeréről bővebben: Beluszky P: Az alföldi városias jellegű települések i.m. 331-335.; Uö: A magyar városok központi szerepköre i. m. 544-551. 14 Uö: A magyar városok központi szerepköre i. m. 545. A tanulmányomban elemzett adatokkal továbbá arra is törekszem, hogy kirajzolódhasson azon települések köre, amelyek nem politikai döntéseknek, hanem helyi energiájuknak12 köszönhetik intézményeik meglétét. Elemzései során tehát Beluszky Pál az említett empirikus, „leltározó” módszert alkalmazza: a figyelembe vett városi intézményeket hierarchikus szintjük alapján rangsorolja.13 A rangsorolás alapjául az úgynevezett diszperziós érték, vagyis az egyes központi szerepkörű intézményekkel ellátott települések és az ország összes településének hányadosa szolgál, így minél ritkábban fordul elő valamely indikátor, annál magasabb hierarchikus szintet jelöl. Az előfordulási gyakoriság mutatószáma lehetővé teszi a különböző intézmények hierarchikus szintjének összehasonlítását. Beluszky azokat a településeket tekinti városoknak, amelyekben a városi alapfunkciók („általános városi funkciók”, „központi helyi funkciók”) bizonyos mennyisége koncentrálódik.14 Ezért a diszperziós érték meghatározása után a következő lépésben számba veszi, hogy az egyes települések milyen mértékben birtokolják a különböző hierarchikus szintekbe sorolt intézményeket. Amennyiben egy város valamely hierarchikus szintbe sorolt intézmények 320
