Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
SZÉKELY TAMÁS 1883-ban alapították, és 1892-ben már fel is oszlott, de két választáson is (1884, 1887) tudtak képviselőket küldeni az országgyűlésbe. Istóczyék (actor) pártprog ramjukkal, 12 röpirat című folyóiratukkal, valamint képviselőházi beszédeikben (speech act) a zsidóságot leszámítva a teljes magyar társadalmat tekintették közönségüknek (audience), akiket egyszersmind a zsidók (threat) által veszélyeztetettnek próbáltak láttatni (referent object). Programjukban felhívták „a haza minden polgárát, minden keresztény hitfelekezetének, minden nemzetiségének s minden osztályának tagjait, hogy bármik legyenek is egyéb kérdésekben, nevezetesen közjogi kérdésekben nézeteik, a közös veszély öntudatára ébredve, az országgyűlési antiszemita pártot alkotmányos és törvényes küzdelmében támogassák.”80 Olyan általános politikai lózungokat is megfogalmaztak, mint a „zsidóhatalom megtörése és a zsidóbefolyás ellensúlyozása a politikai, társadalmi és közgazdasági téren”, de olyan egész konkrét javaslatokkal is előálltak, mint a „zsidóknak a korcsmáltatási jogtól való eltiltása” vagy a „zsidók és keresztények közötti házasságról szóló törvényjavaslat visszavetése”.81 Az antiszemiták tehát arra tettek meglehetősen abszurd kísérletet, hogy a számos törésvonal mentén meghasadt magyar társadalmat egy nagy ügy érdekében egységfrontba tömörítsék. Az elgondolás eleve bukásra volt ítélve, de mivel könnyebb valami ellen szövetkezni, mint valamely pozitív cél érdekében, komoly nyomot hagytak a közvéleményben.82 Innentől kezdve a hazai zsidóságnak mint vallási—etnikai közösségnek a szekuritizációja, illetve az ezzel szemben a dualista korszakban sokszor kormányzati eszközökkel is vívott de-szekuritizációja vissza-visszatérő témája maradt a magyar politikai életnek. 80 Magyarország története a 19. században i. m. 662. 81 Uo. 662. 82 Vö. Kubinszky Judit: A politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890. Bp. 1875.; Gyurgyák J.: A zsidókérdés Magyarországon i. m. 314-331. Jól tetten érhető mindez többek között az 1890-es évek egyházpolitikai vitáiban. Ez a kérdés is elemezhető biztonságtörténeti szempontok mentén, hiszen ekkor kezdték meghatározni a modern ideológiai alapú viták a magyar pártpolitikai arénát. Ez idáig ugyanis a dualista kori magyar országgyűlésben — szemben a nyugati trendekkel - a pártszerkezet döntően a közjogi kérdés mentén tagolódott. A kormányzó szabadelvűek a 67-es kiegyezés rendíthetetlen hívei voltak, a függetlenségi ellenzék pedig — retorikai szinten legalábbis — egy jottányit sem akart engedni a 48-ból. Közöttük helyezkedtek el az ilyen-olyan leváló, kiszakadó és beolvadó pártok és párttöredékek, de alapvetően mindegyik valamelyik közjogi álláspont felé gravitált. Ahogy az a fentiekből is kitűnik, a dualizmus alatt regnáló szabadelvű magyar kormányok egy nacionalista állam- és nemzetépítő paradigmában gondolkodtak, azt azonban eddig kevésbé hangsúlyoztuk, hogy mindez 31
