Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA liberális és progresszív társadalomfilozófiával párosult. Ennek volt sarkalatos eleme az elismert egyházak és felekezetek (beleértve az izraelitákat is) egyenjogúsítása, a korábban államegyház-szerű szerepet betöltő katolikus egyház autonómiájának (lényegében az állam és egyház szétválasztásának) megteremtése, valamint a polgári házasságkötés intézményének bevezetése. Mindez mai szemmel nézve a modern korszak természetes velejárójának tűnhet, de sok kortárs számára az addig ismert világrendnek a négy sarkából történő kiforgatását jelentette, aminek egyenes következménye volt az egyéni és közösségi biztonságérzet megbomlása és az eddig biztosnak gondolt kulturális önazonosság megrendülése. A magyar társadalom többségének identitását ekkoriban, különösen vidéken, még az a tradicionális és lokális kultúra határozta meg, amelyben az egyházak kulcsszerepet játszottak. Azokban a régiókban, ahol a katolikus egyház töltötte be ezt az szerepet, mély ellenszenvre találtak a kormány egyházpolitikai törekvései.83 83 A magyarországi politikai katolicizmus kialakulásáról bővebben lásd Kleistenitz Tibor: Modern katolicizmus? Vallási megújulás és politikai törekvések a dualizmus korában. In: Modernizáció és nemzetállam-építés i. m. 263-281. 84 Szabó Dániel: A Néppárt megalakulása. Történelmi Szemle 20. (1977) 169-208. 85 Magyarország története a 19. században i. m. 716. Mindez 1894-1895 fordulóján pártpolitikai formát is öltött, amikor Prohászka Ottokár kezdeményezésére Zichy Nándor gróf és Esterházy Miklós Móric gróf életre hívta a Katolikus Néppártot azzal a nyíltan kimondott céllal, hogy a liberális egyházpolitikai törvényeket megakadályozza.84 Ez ugyan nem sikerült, de a Néppárt jelentős ellenzéki erővé vált a Képviselőházban, és rendre több tucatnyi képviselői helyet tudott szerezni a választásokon. A magát egyébként 67-es pártként meghatározó alakulat fő céljának azt tekintette, hogy „társadalmunknak keresztény jellegét megóvja, s a katolikus egyházon s valamint általában a kereszténységen ejtett sérelmeket orvosolja; a nemzet és a nép közgazdasági és politikai érdekeit fölkarolja”.85 Ahhoz, hogy ezt sikeresen tegyék, a Néppárt a korszakban még újszerűnek és radikálisnak ható szociális követelésekkel állt elő, valamint méltányolhatónak tekintette a nemzetiségeknek az államegységet nem kikezdő követeléseit is. Amíg a párt vezető személyiségei a parlamentben vívták a maguk küzdelmét, addig a párt köré mozgalomszerűen csatlakoztak a világnézetileg elkötelezett szavazók, köztük nagyon sok értelmiségi és egyházi személy is. A néppárti mozgalom rövid időn belül olyan mérvű társadalmi támogatottságra tett szert egyes megyékben, hogy a szabadelvű kormányok (actor) közigazgatási eszközökkel próbálták azt kontroll alatt tartani, beleértve a politikailag aktív papok titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelését is. A veszélyesnek talált figurákat ily módon szekuritizálták, azaz olyan „tradicionalistának” bélyegezték őket, akik a liberális nemzetállam víziójára (referent object) veszélyt jelentenek. 32
