Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA feleltethető meg a két világháború közötti időszakra jellemző modern típusú fajgyűlöletnek, ekkoriban még sokkal inkább a hagyományos vallási előítéletekre építkező politikai antiszemitizmusról volt szó, ami magától értetődően vet fel biztonságtörténeti szempontokat. Az antiszemitizmus a tiszaeszlári per körüli években kezdett országos méreteket ölteni Magyarországon. 1882. április 1-jén eltűnt egy keresztény szolgálólány, Solymosi Eszter a Szabolcs vármegyei Tiszaeszláron. A helyi zsidókat a lány rituális meggyilkolásával rágalmaztak meg, és a következő év során perbe is fogtak tizenöt személyt. Többek között Eötvös Károly védőügyvédnek köszönhetően ugyan felmentést kaptak, de a közvélemény jelentős része továbbra is bűnösnek könyvelte el a vádlottakat.76 Az ügy az egész magyar politikai életet alapjaiban rengette meg, és számos más településen történetek zsidóellenes zavargások. 1882. november 1-jén például az ország másik végében, a Fertő-tó közeli Nyúlás községben feldühödött helyiek rárontottak az éppen otthon nem tartózkodó zsidó boltos házára és agyonlőtték a feleségét.77 Ha gyilkosságokra nem is, de zsidóellenes izgatásokra több közeli faluban is sor került, Moson vármegye főispánját ezért kormánybiztossá nevezték ki azzal a céllal, hogy védje meg a helyi izraelita közösségeket és állítsa helyre a közbiztonságot. Mindeközben aggasztó hírek érkeztek a közeli jelentősebb városokból, Sopronból és Pozsonyból is, ahol már nemcsak arról számoltak be a jelentések, hogy az egyszerű emberek saját nyomorúságos életükért a helyi zsidókat okolták, hanem arról is, hogy az antiszemita közhangulat már az értelmiségben, tehát a tanárok és papok körében is érzékelhetővé vált.78 Ez nem minden előzmény nélkül történt: Simonyi Iván német nyelven Pozsonyban kiadott lapja, a Westungarischer Grenzbote már tíz évvel korábban is hirdette a zsidók veszélyként való azonosítását, így megteremtve az antiszemita frazeológia alapjait a magyar politikai életben.79 Tisza Kálmán kormánya ugyan határozott csendőri, valamint közigazgatási fellépéssel még csírájában el tudta fojtani az zsidóellenes atrocitásokat az országban, a politikai antiszemitizmus szelleme ekkorra már kiszabadult a palackból. 76 Az elhíresült ügyet monografikus módon feldolgozta: Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Bp. 2011. 77 Tisza Kálmán miniszterelnök táviratváltása báró Miske Imrével, Moson vármegye főispánjával. MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, Mosonmagyaróvári Fióklevéltára, Moson Vármegye Főispánjának Iratai (1872-1923), IV/B/901/b, no. 171. (1882. nov. 4.) 78 Esterházy Pál herceg, Sopron vármegye főispánjának jelentései Tisza Kálmán miniszterelnöknek: MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára, Sopron Vármegye Főispánjának Iratai (1872-1944), IV/B/401/9, no. 205. (1883. szept. 8.), illetve no. 228. (1883. okt. 7.) 79 „Die Wahlbewegung und die Juden in Preßburg”. Westungarischer Grenzbote, 1872. június 13. 2. Csupán idő kérdése volt, hogy egy szélsőséges csoport nyíltan zsidóellenes mozgalmat alapítson, amelynek egyetlen célja a zsidókérdés biztonsági kérdésként való artikulálása lett. Az Istóczy Győző vezette Országos Antiszemita Pártot 30
