Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
SZÉKELY TAMÁS kaphatna, mégis külön lapon szokták említeni. Ennek alapos oka van: a zsidóság, tehát az izraelita vallásúak túlnyomó többségükben magukat a hivatalos iratokban magyarként azonosították. A többségükben a 19. század során bevándorolt izraeliták az őshonos nem magyar anyanyelvű nemzetiségekkel szemben nem elnyomást, hanem kivételes lehetőséget láttak a korabeli Magyarország szabadelvű nemzetiségi és vallási törvényeiben, ezért relatíve szívesen belesimultak a többségi társadalomba, különösen a világvárossá fejlődő főváros esetében. A szabadelvű magyar kormányok támogatták ezt a folyamatot, abban bízva, hogy a zsidóság asszimilációja elősegíti a modernizációt a gazdaságban és a társadalomban, így végső soron a magyar nemzet érdekeit is szolgálja. A szakirodalom72 cáfolja azt a még Szekfű Gyula által is osztott73 kortárs vélekedést, hogy a dualizmus időszakában kirívóan intenzív zsidó bevándorlás zajlott volna. A galíciai izraelita tömegek beözönlésének mítosza inkább a kortársak optikai csalódása lehetett, amit különböző tényezők okozhattak.74 Egyfelől az orosz területekről Nyugat-Európa és az Egyesült Államok irányába történő valóban tömeges zsidó vándorlás útvonala Magyarországon keresztül haladt. Másfelől a magyarországi zsidóság a legmobilabb társadalmi csoportok közé tartozott, és a belső migráció élen járóiként tömegesen költöztek fel vidékről Budapestre, ahol egyes kerületekben még szegregálódtak is.75 Harmadrészt valóban jelentősen nőtt a Kárpát-medence zsidó származású lakóinak száma a hosszú 19. század során, de a főbb, Magyarországot célzó migrációs hullámok az 1860-as évekre lényegében már lezajlottak, igaz, a politikai és társadalmi következmények a század utolsó harmadában jelentkeztek. Akármennyire túlzónak tűnnek is a kortárs panaszok a zsidóság bevándorlásával kapcsolatban, az tény, hogy a zsidó—magyar együttélés nem ment könnyen, mivel - ahogy az tömeges migráció esetén általában lenni szokott - a befogadó fél valóságos sokként élte meg az újonnan érkezettek megjelenését és - ahogy a kortárs kritikusok fogalmaztak — „térnyerését” a társadalomban. A zsidóság egyfelől rendkívül sikeres (gazdasági-kulturális), másfelől egy komoly konfliktus esélyét magában hordó (politikai-társadalmi) integrációs folyamata hullámzó intenzitású társadalmi feszültséggel járt együtt, ezért a dualista korszak elejétől fogva kisebb-nagyobb mértékben jelen volt az antiszemitizmus a magyar politikai életben. Ez az antiszemitizmus minden agresszivitása és rosszindulata ellenére sem 72 Legújabban a kérdésről lásd Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig. Századok 154. (2020) 903-934.; Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban? Századok 154. (2020) 935-962.; Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban. Századok 154. (2020) 963-988. 73 Szekfií Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Reprint. Bp. 2007. 328-344. 74 KonrádMiklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza. Századok 152. (2018) 31-60. 75 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp. 2001. 76-79. 29
