Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA akkor érhetnek csak el érdemi eredményt, ha egyrészt egymással összefognak, másrészt, ha saját programjukat a nemzetiségileg még jórészt közömbös tömegekből álló célközönségük körében erőteljesen terjesztik, harmadrészt pedig, ha panaszaikkal Bécs helyett inkább a nemzetközi közvéleményt célozzák meg. Ennek a századforduló után már gyümölcsöket hozó stratégiának volt első megnyilvánulása a Nemzetiségi Kongresszus létrehozása 1895-ben, majd pedig a millenniumi ünnepségek - tehát a magyar nacionalizmus ceremoniális csúcspontja — elleni tiltakozás.69 Egy a Nemzetiségi Kongresszus Végrehajtó Bizottsága által 1896. április 30-án jegyzett tiltakozó iromány szerint „hazánk mostani fökorifeusai Magyarországon mesterségesen és roppant pénzösszegek felhasználásával Európa számára olyan ünnepséget igyekeznek rendezi, amely egyfelől nélkülözi a történelmi alapot, másfelől viszont milliók, a hazánkat alkotó népek többsége megsértésének tekinthető.”70 A dokumentum (speech act) szerint nem a millenniumi ünnepségek megrendezésével van a baj, hanem azzal, hogy a magyar elitek ezt arra használják fel, hogy történelmi jogot formáljanak a többi nemzetiség elnyomására. A „hamis premisszákból” kiinduló 1868-as nemzetiségi törvényt is élesen bíráló szerzők (actors) ezért biztonsági kérdést (security issue) formáltak a millenniumi ünnepségből a célközönségeik számára (audience). Szerintük „Magyarország lakosainak túlnyomó többségére” (referent object) az a veszély leselkedik, hogy a művelt világ előtt leigázott, azonban ezzel a ténnyel megbékélt és a modernizáció miatt végső soron megelégedett nemzetiségi csoportokként kerülnek bemutatásra. A tiltakozók alternatív jövőképet is felvázoltak: „Amikor egyszer beteljesedik a vágyunk, és Magyarországot természetes, etnikai és történelmi viszonyainak megfelelő alapokra helyezve láthatjuk, ahol valóban keresztülvinnék a nemzetiségek egyenjogúságát, ahol minden nemzetiség az állami igazgatás révén láthatná biztosítva egyéniségét, ahol Magyarország általában nemcsak egy néptörzs országa volna, hanem a régi, tiszteletre méltó Hungária, akkor mi is szívesen ünnepelnőnk a magyar állam ezredéves fennállását”.71 Mint ismeretes, a történelem kereke nem ebbe az irányba fordult: a századfordulós magyar politikai vezetés asszimilációs céllal nyelv- és oktatáspolitikai manőverekbe kezdett, a nemzetiségi mozgalmárok pedig egyre inkább a magyar állam keretein és határain kívül képzelték el népeik jövőjét. 69 Vö. Varga. Bálint: Árpád a város fölött - Nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végének Magyarországán. Bp. 2017. 70 Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez a dualizmus korában II. 1892-1900. Szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1956. 468-482. 71 Uo. 482. Volt egy közösség a dualizmus kori Magyarországon, amely számarányát tekintve a történeti vizsgálódás során akár a nemzetiségek körében is helyet 28
