Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
TOMPA LÁSZLÓ parasztsága egy-egy helységen belül még nagyobb tömegben kötelezte el magát a szerződéses kötés mellett, de Somogybán vagy Abaújban már nemritkán csak néhány jobbágyot jegyeztek contractualistának, és arra is van példa, hogy egy-egy településen csupán egyetlen, egyéni szerződéssel bíró lakost regisztráltak.36 36 így például az Abaúj vármegyei Kupán: „A Jobbágyi kötelességét téEük ßokäs ßerint Simkó Jánoson kívül, ki az ide Sub No. lo. bé adott Contractus Eérint szolgál és pénzt is fizett.” - MNL OL C 59 Kupa úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 2. p. 37 Az általános érvényű szabály alól érdekes kivétel a Somogy vármegyei Szabás: a viszonylag nagyobb lélekszámúnak tekinthető faluban, melyet hét különféle földesúr birtokolt egyszerre, mindegyik jobbágy contractualista volt, és az egyes uraságokkal külön-külön szerződtek le. 38 Az Abaúj vármegyei Kétyben van ugyan contractus, de nem aszerint szolgálnak; ugyanebben a megyében a Trautsohnok birtoka, Telkibánya lakosai „taxások voltak”, de már 27 éve bevett szokás szerint adóznak. Hasonló volt a helyzet a Fejér vármegyei Zámolyon, a somogyi Berzencén, Csepelen, a veszprémi püspök görgetegi birtokán, Henyészen, Kisbajomban, Mocsoládon, Telekiben és Lakócsán. Utóbbi kifejezetten érdekes: a lakosok sem contractus, sem stabil usus alapján nem adóznak, urbáriumukat nem fogadták el. 39 A Csanád vármegyei Battonyának korábban szerződése volt, de az úrbérrendezéskor egy ideje már usus után szolgált. A csongrádi Mindszent, ahogy korábban említettem, az Erdődyek gazdatisztjeinek hanyagsága miatt nem követte a contractusát. Szinte mindenütt szembeötlő, hogy magánföldesurak, elsősorban gazdag arisztokraták sokkal valószínűbben szerződnek a jobbágyaikkal, mint a kisbirtokos, néhány töredéksessiós nemesek, törpebirtokosok.37 Az arány még inkább feléjük tolódik, ha figyelembe vesszük, hogy a vegyes birtoklású helységek nem csekély hányada nagyobb birtokosok között oszlott meg, egy jól definiálható részük pedig egy-egy konkrét nagybirtokos család egyes tagjainak közös jószágát képezte. A contractualis kötés ilyen jellegű prevalenciáját mindenekelőtt a telepítési szerződések tömegei magyarázhatták (a telepítéseket általában nagybirtokokon lehetett megoldani), de a későbbi, szilárdabb lakossággal jellemezhető időszakban oka lehetett a birtokaiktól távol élő arisztokraták pénzigénye (a contractusban többnyire terminusra történő készpénzfizetést írnak elő), és esetlegesen a földesúri kézben lévő regionális központok magasabb fejlettsége, definiáltabb jogköre is. Hasonló okokkal lehet magyarázni az Abaúj vármegyében megfigyelhető egyházi contractus-túlsúlyt. Általában jellemző, hogy minél erőteljesebben cserélődött le egy-egy vármegye birtokos- és jobbágyállománya, annál nagyobb az adott megyében a contractualista helységek aránya. Az Alföldön és Fejérben jellemző szerződéses túlsúlyt Somogybán és főként Abaújban az usus váltja fel domináns praestálási formaként. Ennek magyarázata komplikáltabb, mint amilyennek első ránézésre látszik: bár a jövevény elem nyilvánvalóan főként szerződést köt (usussal egyébként sem szolgálhatna, ha „meggyökerezett szokása” nincs), a forrásanyagban emellett megfigyelhető a contractusok kiüresedésének, „devalválódásának” folyamata,38 amire még azokon a területeken is van példa, ahol éppen az ellenkezőjét sejtenénk.39 281
