Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI A számadatok magyarázatát nagyobb részben a jobbágyok saját vallomásai adhatják meg. A szerződéses viszonyt — pontosabban szólva a szerződésekben igen gyakran kikötött taxafizetést — a szabad menetellel egyértelműen összekapcsoló látásmód erősen érvényesült a vármegyében. Számos településnél, ahol a contractus csak részben fedte le a jobbágyok szolgálatait, külön kiemelik, hogy szabadmenetelűek azok, akik szerződés szerint szolgálnak.20 20 így például a 14 birtokos alatt élő Kér esetében, ahol a vallomás szerint „akik Taxások vagyunk, szóbeli egyezés, akik pedig jobbágyok, Eleinkről reánk maradott szokás mellett voltunk ekkoráig”. - MNL OL C 59 Kér úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 3. p. Berencsen egyetlen jobbágy contractus szerint adózott, őt tehát szabadmenetelűnek mondták, a többiek usus szerint praestáltak. Bodókőújfalu, Bodókőváralja, Csenyéte, Erdőhorváti, Fulókércs, Pamlény, Szemete és Szentistvánbaksa taxásai mind szerződéssel bírtak, a többiek ususosak voltak. Az egyházi birtoklás kiemelkedő aránya a contractualista helységek között (és csak azok között, hiszen a vegyesen praestáló falvaknál nem találunk efféle birtokost) már nehezebben megválaszolható jelenség. A falvak méretével semmiképpen sem lehet összefüggésben, hiszen Abaúj nagyobb contractualista helységei (Csobád, Enyicke, Inancs, Szolnok) magánföldesúri kézben voltak, legnépesebb szerződéses települése pedig Forró volt, Kassa városának birtoka - ugyanakkor jóval csekélyebb, szerződéses jobbágyságban élő közösségek fordultak elő a kisebb birtokosok tömegeinek birtokában. Telekátlagaik (0,25-0,50) szintén a középkategóriába sorolják őket. Csábító gondolat lenne az egyházi birtoklás alapvetően contractualista jellegét hangsúlyozni, ennek azonban ellentmond, hogy az összes Abaúj vármegyei egyházi birtok jelentős hányada (79%) más formában szedte be az úrbéres járandóságait, túlnyomó többségben a régi szokás szerint. A legvalószínűbb, hogy telepítési szerződésekről vagy soltészségekről lehet szó, melyeknek keretében az újonnan betelepült lakók még a meggyökeresedést segítő jobbágycontractust observálták. A vegyes birtoklás látványosan csekély aránya a szerződéses kötéssel rendelkező községekben valamivel könnyebben feloldható. Abaúj vármegyében a megosztott birtoklás nagyon gyakran törpebirtokos földesurak tömegeit jelentette, esetükben bajosan lehet egységes behajtási formáról beszélni. Sokkal valószínűbb az, hogy az ilyen helyeken ususos és/vagy urbarialista jobbágyok többsége mellett egy-két contractualista is előfordulhatott, mint például az öt kisebb birtokos között felosztott Apátiban (egy „taxás”), Baskóban (a négy uraság közül kettőnek voltak contractualistái), Csenyétén (néhány egyedi taxás contractus szerint szolgált, a többiek usussal) vagy Fancsalon (csak Joób Ferenc emberei szerződésesek) — és a sort még hosszan lehetne folytatni. 272
